KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kiképzés

Köves Gábor

 

Denzel Washington filmjei már egy ideje másról sem szólnak, mint Denzel Washingtonról. A Kiképzés is róla szól, Denzel újra önmaga lovas szobrát alakítja, s ezen az sem változtat, hogy isten helyett most az ördögöt játssza. El kell ismerni, profi a pasas, a megveszekedett gonosz zsaru szerepében ugyanolyan jó ripacs, mint amilyen a megvénült Pacino szokott lenni, azzal a különbséggel, hogy jóval kevesebb pátosszal csinálja, mint szaktársa. Washington a film első percétől az utolsóig uralja a pályát, s mint aki tisztában van vele, hogy ezt a csatát most nem lehet a tisztességes színjátszás fegyvereivel megnyerni, végigbohóckodja a filmet. Egy „komoly” szerepben komolytalankodik, egyszerre gengszter és bonviván, táncoskomikus és tragikus hős, s mint ilyen, John Woo agyonstilizált hősfiguráira emlékeztet. A Kiképzést kétszereplős drámának tervezték, one-man-show lett belőle. Történik ugyan némi próbálkozás a korrupt rendőróriás mellé rendelt tanítvány játékba hozására, de a kísérlet sosem sikeres. Hogy Ethan Hawke a gyenge színész, vagy hogy eleve nem nyerhetett, nehéz eldönteni. Ő mindenesetre komolyan veszi a szerepét, őszinte meggyőződéssel ráncolja a homlokát és tekintetét – melyben ritkán csillan fel az értelem szikrája – megacélozva állja az elkerülhetetlen golyózáport. Sidney Lumet Serpicójának anno még évekbe tellett, hogy minden illúzióját elveszítse, a Kiképzés fiatal zsarujának ehhez már egyetlen munkanap is elegendőnek bizonyul. Ha akarom, az idők szavát olvasom ki ebből, ha akarom, a forgatókönyvíró realitásérzékének korlátoltságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2498