KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/február
MAGYAR MŰHELY
• Lukácsy Sándor: A múltat be kell vallani Tutajosok
• György Péter: A National Geographic verzió Tutajosok
• Bíró Zsuzsa: A színtévesztő Megjegyzés a Wallenberg rejtélyhez
• N. N.: Phőnix utca Wallenberg emlékezete
• Jeles András: Szédült kronológia Jegyzetlapok
• Zsugán István: A bűntett: szenvedélyes műalkotás Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Zalán Vince: A talány rendezője Beszélgetés Fehér Györggyel

• Dániel Ferenc: A terror szülőszobája Ördögök
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: A versailles-i fattyú Azok a lengyel ötvenes évek!
• N. N.: Az „ötvenes évekről” szóló fontosabb játékfilmek
• Kovács István: Végzetes tévedés
VIDEÓ
• N. N.: Szovjet underground
• Sneé Péter: Farkasok birodalma Szovjet underground

• Gelencsér Gábor: Magyar anziksz Az Amerika-kép
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Dalol a klitorisz Emmanuelle
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Hagyjátok Robinsont!
• Báron György: Az amerikai birodalom hanyatlása
• Zalán Vince: Kettős szerepben
• Bikácsy Gergely: A tizenöt éves lány
• Fáber András: Vénuszcsapda
• Tamás Amaryllis: Sínek a semmibe
• Lajta Gábor: Törvényes maffia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robotzsaru 3.

Bíró Péter

Ritkán fordul elő az ilyen filmek esetében, hogy a folytatás jobban sikerülne, mint az első rész. És ekkor még nem beszéltünk ama bizonyos első darabok minőségéről, mivel az végképp használhatatlanná relativizálná az alul- és felülmúlás amúgy sem szigorúan tisztázott fogalmát. Ha a Robotzsaru I. nem volt igazán eredeti, sem ötletét, sem kivitelét tekintve, a harmadik tisztességesen hozza ugyanezt a formát.

Az akció- és érzelemdús film a jövő század Amerikáját vetíti elénk, ahol az Üzlet, a Pénz már odáig vetemedik, hogy százezreket akar kitelepíteni, hogy a felszabadult területen felépítse a tökéletes, nyomor és bűnnélküli várost (lásd: A Pusztító). Túl hidegháborún, oroszokon a szorongás immár új arcot, formát ölt az amerikai film tudatalattijában: a szálak egy nagyon hatalmas, nagyon gonosz japán ember kezében futnak össze. A robotzsaru természetesen a Jó oldalán avatkozik a küzdelembe, és a maga lassú, de kíméletlen módján végül győzedelmeskedik is.

A film egyik gyakran visszatérő konfliktusa abból a kettősségből adódik, hogy a főhős elpusztíthatatlan géptestében emlékező és érző emberi agy működik. Az alkotók egyértelműen és talán kissé egysíkúan azt sugallják, ez szánalomra méltó állapot, nem gondolva azokra a halandókra, akik esetleg sóvárgással tekintenek egy ilyesfajta rozsdamentes, elnyűhetetlen öröklétre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1158