KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Megszállott

Tosoki Gyula

Possessed – amerikai, 1947. Rendezte: Curtis Bernhardt. Szereplők: Joan Crawford, Van Heflin, Raymond Massey, Geraldine Brooks. Forgalmazó: Warner Home Video. 104 perc.

 

A második világháború vége felé jó néhány hollywoodi direktor (John Huston, Elia Kazan, Billy Wilder, William Wyler) a realistább és komplexebb ábrázolás felé fordult, és ezt az irányt a háború után is tartotta egy darabig. De nem csupán az élrendezők kacérkodtak a realizmussal, olyan kismesterek is csatlakoztak hozzájuk, mint Delmer Daves (Sötét átjáró), John Brahm (Hangover Square) vagy Jules Dassin (Csupasz város). Vagy éppen a német származású Curtis Bernhardt, akinek egy középkorú nő szerelmi bánattól motivált lassú megtébolyodását bemutató Megszállott című munkája minden skizomozik etalonja.

Bár a film korántsem hibátlan – kivált a ritmuszavarok rontanak az összképen –, pontos diagnózis egy tudata hasadt társadalomról, egyben izgalmas stílus- és műfajkísérlet. Bernhardt a Warner melodrámáit használta sorvezetőül, de itt-ott alakított a mintaműfajon. A pszichés tartalmak hitelesebb bemutatását célzó ábrázolásmódot választott, és a német expresszionista iskola chiaroscuróját, valamint a francia impresszionisták filmjeit idéző szubjektív plánokat egyaránt bevetette, így a melodrámák fodros-bodros miliőjét nagy adag hitelességgel töltötte fel. Emellett gondot fordított arra, hogy néhol sokkolóan valószerű pillanatokkal lepje meg a más kiállítású képekhez szokott gyanútlan nézőket: a méltán sokat idézett nyitányban minden smink nélkül mutatkozó Joan Crawford arca tökéletesen illusztrálja egy csődközeli psziché állapotát. A valóságos külsőkben játszódó néhány perc a 45 utáni realista hollywoodi mozi emblematikus jelenete.

Extrák: audiokommentár Drew Casper filmtörténésszel, dokumentumfilm a noirról.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8645