KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Rashevski tangó

Milán Gábor

 

Ül az ágyon Antoine, fáslival kötözi a kezét, és arra készül, hogy fölvegye a zsidó vallást egy lány miatt, aki szigorúan véve nem is zsidó, s amikor ezt eszébe juttatják, kis híján eltöri Antoine ujjait. Ül tehát Antoine a Talmud fölött, s nem veszi észre, hogy a fásli közben imaszíjként tekeredik a karja köré. Garbarski filmje arra keresi a választ, milyen zsidónak lenni a huszonegyedik századi belga diaszpórában. Van benne sok szerethető metafora, amilyen az iménti, és pár rosszabb, mint a címadó tangó, e generációkon átívelő családi hagyomány: megannyi kötöttség és tradíció, mégis csupa szabadság és szenvedély.

Rashevskiéknál váratlanul meghal a nagymama. Egyszeriben megkavarodik a család állóvize, ki-ki kénytelen elszámolni azzal, mi a viszonya valláshoz és hagyományhoz, ezen keresztül persze boldogsághoz, szerelemhez, halálhoz. Zsidó temetőben kell-e parcellát vásárolni? Öröklődik-e az idősek félelme a nácik visszatérésétől? Feldolgozhatók-e emlékeink a modern izraeli háborúkról, különösen, ha a barátnőnk arab? Nagyobb árulás-e lemondani a zsidó gyökerekről, mint a családot megtagadva Izraelbe szökni? A filmben felszínre kerül a diaszpóra számos problémája – a valódiak és a csináltak egyaránt. Szerethető, amikor könnyed és ironikus, kevésbé, amikor szenvelgő és meghatott.

Egy ponton félbeszakad a pészachi vacsora, mert a koncentrációs tábort is megjárt papa véletlenül rasszista megjegyzést tesz a siksze Isabelle-re. A zsenánt helyzetet az egyik unoka menti meg, mikor felhívja a figyelmet arra, mit is mondana jelen helyzetben a nagymama. Azt, hogy tangó, mi mást. Erre föl Jonathan, akit apja zongoristának szánt (épp ezért rühelli a zongorát és juszt is építésznek ment), a családi béke érdekében önmagán is erőt véve hangszerhez ül. Satöbbi, satöbbi.

Az élet bonyolult, de szép.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8464