KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A varázsló inasa

Tardos János

Hogy, hogy nem, Karel Zémant húsz év alatt elfelejtettük. Éppen két évtizede annak ugyanis, hogy félig rajz-, félig játékfilmjét, a Némo kapitányt vetítették nálunk. S bár ez a mű akkor nyilván formai újdonságnak számított, mégsem kavarta föl a filmvilágot; sem a nézők, sem a kritikusok kedélyét.

Friss filmjére, A varázsló inasára sem emlékszünk majd húsz év múlva (már egy hét távlatából is foszladoznak az emlékképek).

Különben olybá tűnik, Zéman „lehiggadt”. Trükkök már nincsenek, illetve ami van, az többnyire átlátszó, sőt álmosító. Műfajilag rém-rajzfilmnek nevezhetnénk; meséjét tekintve gyerekfilm, ám ha rémségeit végigborzongtuk: Hitchcock-utánzat. Csak az zavar némileg, hogy ezúttal mindent előre látunk, s ez még a rémrajzoknál is jobban borzolja idegeinket.

Az még hagyján, hogy Zéman az erkölcsi tanulságban olyasmikre hívja föl a figyelmünket, mint: „télen mezítláb kóborolni rossz”, „a szerelem legyőz minden akadályt” avagy „a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött”. De oly unalmas a körítés a néha-néha felvillanó szellemes rajzokhoz, hogy valószínűleg még a gyermeknézőket is elálmosítja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7662