KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Válasz Bajomi Lázár Endrének

Fáber András

Ad 1.: „...a hanyatló nyugati kultúra tarka fényeit ezer játékos színben tudta tükrözni” – értékeli „nagyra” B. L. E. a költőt hivatkozott tanulmányában. Alkalmasint e színek egyike a születési évszám körüli misztifikáció. A „mesét” ugyanis maga Cocteau, valamint tudós szerzők egész sora terjesztette el. Való igaz, mostanában inkább a korábbi dátumot fogadják el hitelesnek.

Ad 2.: Köszönöm a szíves kiegészítést, ámbár – ha jól tudom – az „évfordulós megemlékezések” is úgyszólván újra felfedezésként hatottak. Ezt a célt kívánta szolgálni megglosszázott írásom is. Soha nem pályáztam, s a jövőben sem pályázom „Ki tud többet...!”-jellegű vetélkedők győztesi babérjaira.

Ad 3.: „Ő írta le először a szürrealizmus szót, előbb, mint Apollinaire” (Réz Pál, A rettenetes gyerekek című könyv utószava, 1971). A szó akkoriban „benne volt a levegőben”, többen kimondták és leírták. Egyébként a B. L. E. által idézett forrás sem pontos, hiszen a szót maga Apollinaire egy 1917. márciusi levelében használta először (Nadeau, 1958); a szürrealista szót pedig véletlenül éppen egy Cocteau-balett, az 1917. május 18-án bemutatott Parade műsorfüzetében (Breunig, 1965). Mindez csupán anekdotikus érdekességű adalék, miután a szó ma is érvényes meghatározása jóval későbbről, a szürrealistáktól származik (Breton, 1924).

Miután a Filmvilág nem filológiai közlöny, a vonatkozó dokumentumokkal szívesen áll magánúton B. L. E. rendelkezésére – tisztelettel –

 

Fáber András


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6474