KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törökfürdő

Tamás Amaryllis

 

Minden dolgok szeretetére tanít a Hamam vagyis A törökfürdő, az olasz-török Ferzan Özpetek rendezte varázsos lélekfilm, s ugyanerre tanítanak Nazim Hikmet versei, akinek a fáma szerint szerelmese volt az „isteni kurtizán”: az olasz származású Anita, egy régi törökfürdő gazdája.

Anita soha sem látott, Rómában élő unokaöccsére, a belsőépítész Francescóra hagyja végrendeletében a lepusztult törökfürdőt, aki azért érkezik Isztambulba, hogy – miként vérbeli üzletemberhez illik – eladja. Az ódon fürdő azonban megbabonázza, soha többé nem hagyja el Törökországot.

A film érzéki módon szemlélteti Francesco (Alessandro Gassmann) és a válni akaró feleség, Marta (a karizmatikus Francesca d'Aloja) „színeváltozását”, a homoszexuális Mehmet mindkettőjük sorsába észrevétlen természetességgel beleszövődő figuráját, a nyugati világ szexuális képmutatását, szemben a művészetté finomult gyengéd keleti erotikával.

A szexuális vágy és a transzcendens kapcsolata, vagy a szakrális prostitúció megítélése koronként és kultúránként változik. Francesco és Marta a mobiltelefonos őrület életidegenségéből csöppennek a „múltba”, ahol a testi gyönyörök, a létezés mámora még képes kitölteni az emberi Én és az univerzum között tátongó űrt. Ahol a szerelem mágia és spirituális hatalom; ahol az elhunyt személy utolsó kívánsága szent – mivel átjárót képez élet és halál között –; ahol régi levelek meghitt kapcsolatot hoznak létre olyanok között, akik nem ismerték egymást személyesen. Ahol a szerelem legfontosabb értékének a méltóság kölcsönös megőrzése számít, és a vágy – a lélek felszabadítását szolgálja.

Ferzan Özpetek Törökfürdője érzéki pillantás az érzékfeletti világra, érdemes benne megmerülni mindenkinek, aki belefásult a századvégi közönybe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3739