KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gengszterek

Ardai Zoltán

 

Odalent a halottak laknak, fönt az élők, a két szféra közt pedig csatornatisztítók, elfekvő-kórházi ápolónők, hullaházi alkalmazottak, törvényszéki orvosszakértők és az életvédelmi osztály fegyveres dolgozói. Nem meglepő módon ennek a világképnek a jegyében készült a francia zsarufilm-vonulatnak e mostani közepes (nem vacak) darabja is. A mérsékelt feszítőerejű írói-rendezői muníció majdnem elégnek bizonyul a kétórás előadáshoz, egy olyan filmhez, amely a szereplők életérzésével maradéktalanul összeidomulva főként arcokra épül. A kitartó feszültség ezek közt a nyűtt, facsartan puha vagy gyűrten kemény, önérzetes arcok (plusz Anne Parillaud-é, a valahai Nikitáé) közt alig erőltetett. Csak enyhén művi hatásúak a dialógusok – átjárva „keserű belügyi romantikával” –, épphogy csak kicsit félszeg a realistáskodás, a sok nyerseskedés, nehezebb már dicsérni a mű emlékképekkel gyakran operáló, flashbackes komponálását: ehhez itt nincs teremtő gondolat, így merőben rutinszerű marad.

Minthogy a (nagyobbrészt vallatószobákban játszódó) Gengszterek nem indokolatlanul próbálkozik a série noire és a francia politkrimi-műfaj egyesítésével – az előzetesen oly semmitmondó cím rétegzett értelmet nyer benne –, méltányolandó e tekintetben is a félsiker. A jelzett amalgám nem állt ugyan elő (a série-noire-os motivikus elemek sápatagon fityegnek ki a filmből), de előállítható volta felsejlik; ez a Gengszterek eredménye.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2756