KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Válás francia módra

Köves Gábor

 

Akárhonnan nézem, a Válás francia módra pocsék film. Készítői a rövid játékidő alatt többnyire azon tétel bizonyításán fáradoznak, miszerint a franciák kifinomult ízlésű pökhendi arisztokraták, beképzelt széplelkek és sármos amorózók, az amerikaiak pedig szánalomra méltó tuskók, tenyeres-talpas, naiv, de ha a helyzet úgy kívánja, praktikus törtetők. Pedig az a várakozás, amit a filmkészítők pedigréje kelt az emberben, éppen abba az irányba mutat, hogy egy olyan elegáns mesét kapunk, amelyben a rendező a maga visszafogott, de lényegre törő módján árnyalt és kellő empátiával megrajzolt képet fest arról a mániákus szeretet-gyűlölet viszonyról, ami ezt a két népet összeköti. Elvégre Ivory-nak és csapatának már nem egyszer sikerült összekötni a személyes drámát a pontos korrajzzal, úgy, hogy a mondanivaló nem nyomta agyon a történetet. Ugyanez sajnos nem állítható e mostani próbálkozásról, melyben két amerikai lány a maga kárán igyekszik kiismerni a franciák által alkalmazott bánásmódok széles spektrumát. Egyiküket francia férje hagyja ott terhesen, gyerekestül, a tapasztalatlan kistestvér szívfájdalmáról pedig egy hivatásos csábító gondoskodik. Valamilyen bizarr rendezői koncepció, vagy súlyos aggkori feledékenység következtében akármilyen mélyek is a szereplőkön ejtett sebek, jelszavunk továbbra sem lehet más, mint a könnyed elegancia és a légiesség. Egy olyan filmben azonban, melynek főszereplője terhesen felvágja az ereit, egy másik szereplő holttestére pedig egy szemeteskukában találnak rá, a könnyedség és elegancia ilyenfajta erőltetése meglehetősen furcsának hat. És akkor még igen elegánsan fejeztük ki magunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2159