KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/január
• Gerő András: Ferenc József Ottó Századunk tanúja
• Zsugán István: Volt egyszer egy Filmkultúra... Budapesti beszélgetés Bíró Yvette-tel
• Szilágyi Ákos: Hitler Adolf szupersztár A totalitárius kor mozija
• Antal István: Transzvesztiták New York alatt Emléksorok Jack Smithről
• Lukácsy Sándor: A Szabó család Amerikában A rádió aranykora
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Zabaltegi San Sebastian

• Szőts István: Ember a havasokból
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Vörös cirokmező
• Bikácsy Gergely: Mambru elment a háborúba
• Schubert Gusztáv: Kristály Gyula ózdi nyugdíjas politikai pere
• Fáber András: New York-i történetek
• Székely Gabriella: Dobjuk ki anyut a vonatból!
• Tamás Amaryllis: 9 és 1/2 hét
KÖNYV
• Szemadám György: A vamp apoteózisa Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
KRÓNIKA
• N. N.: Montázs

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A 657-es járat

Pápai Zsolt

Bus 657 (aka Heist) – amerikai, 2015. Rendezte: Scott Mann. Szereplők: Jeffrey Dean Morgan, Morris Chestnut, Gina Carano. Forgalmazó: ADS Service. 93 perc.

 

A pályája elején álló brit direktor, az eddig csak két nagyjátékfilmet rendezett Scott Mann izgalmas B-mozija egy alkalmi geng által elkövetett rablásról mesél, okosan konvertálva a kilencvenes évek sláger akcióthrillere, a Féktelenül leleményeit. A 657-es járat nem értéktelen vacak, számos szimpatikus eleme van, mint például a különböző szálakat ügyesen összesodró, flashbackekből és flashforwardokból álló időfelbontásos elbeszélés az első harmadában; az egyszerűségükkel is hatásos, néhol aforizmaszerűen tömör dialógusok; a színes karakterek, akiknek a cselekedeteit markáns háttértörténetükkel is igyekeznek dramaturgiailag aládúcolni a forgatókönyv írói. Kivált izgalmas, ahogy Jeffrey Dean Morgan „jó-rosszembere” megidézi az überklasszikus Magas Sierra Roy Earle-jét, minden idők legfinomabb lelkű bűnözőjét, de nem csak Morgan alakítása erős, hanem a többi gengsztert játszó Morris Chestnuté vagy Dave Bautistáé is, valamint természetesen a szuperfőnököt adó De Niróé, akit ugyan sokan kritizálnak, hogy lelke – jobbik – felét eladta a B-filmnek, de inkább csináljon ilyeneket, mint hogy odasimuljon a trendekhez, és, mondjuk, szuperhősös marhaságokban szerepeljen. De Niro, mint mindig, most is végig jó, a jelenet, amelyben a – filmbeli – lányával látható, pedig egyenesen briliáns.

Sajnos a forgatókönyv írói hiába dolgozták ki aprólékosan a figurákat, ha hibákat követtek el a szerkezetépítésben. Egyes konfliktusok kiagyaltnak, mások elkentnek tűnnek: a rákbeteg kislányt orvosai ki akarják dobni a klinikáról, ha záros határidőn belül nem érkezik meg a gondozásához szükséges pénz; a kegyetlen véglények által őrzött kaszinó-pénzmosoda széfjéhez bárki lezserül odasétálhat, stb. Ha ezeknek a papírízű konfliktusokat sikerült volna hihetőbbé tenni, lényegesen jobb végeredmény születik.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12692