KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rejtekhely

Barna György

Hatch és felesége, Lindsey élete egy balesetet követően rejtélyes pszicho-thrillerré válik. A szakadék széléről sebes sodrású patakba csúszó autóból csak Lindsey és tizenhat éves kislányuk, Regina menekülnek ki élve, a férj már két órája halott, mikor egy polgáriasodott Frankenstein (Dr. Nyeberg) és csapata – Egyenesen át visszahozza az életbe a nem önkéntes „flatliner”-t. A férfi talpig fitt, de a nagykaszást látott lelke elkezd kettős szerepet játszani, ő álmatlan víziókban, mi pedig szűk plánokban bestiális kamaszlány-gyilkosságok tanúivá (elkövetőivé?) válunk. Ha az újraélesztés csodáján túltéve magunkat, némi magyarázatot várunk arra, miként került a jámbor Hatch pszichés telekapcsolatba egy elmebeteg tömegmészárossal (neve Vassago), nos, itt tartogat a film egy meglepetést: a véletlen folytán. Évekkel azelőtt, egy sátáni szertartás (húga és anyja torkának átvágását követő) fináléjában önmagával végző fiúba is apja, főhősünk megmentője lehelt – kicsit pszichopatásra sikeredett – lelket. Ez még akkor sem indokolná a film alapbonyodalmát, ha mondjuk az orvos ugyanazt a szikét használta. Pusztán kiegészítő misztikus kelléktárgyakként sorolódnak fel parapszichológiai „evidenciák”. Az egyébiránt igényes kivitelezésű lelki horror rutinból pakolja az agyonhasznált borzongatás-paneleket a történetbe, hogy az a végkifejlethez jusson, melyben természetesen Regina lesz a fiú új áldozatjelöltje. A kislány életéért brutális harc indul az egymással immár szemtől szembe néző pszichosziámik között. Közhely, hogy a hihetetlen nem feltétlenül hiteltelen, de az, hogy a vérfagyasztónak szánt párbajba rosszkor beavatkozó, fia által halálosan megsebesített orvos-apa Hatchnek szánt, és egyben utolsó szavain: „Bocsásson meg!” – erőteljes hahota rázza a közönséget, talán nem feltétlenül a „hivatásos mozinézők” kiábrándultságából ered.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=961