KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jobb félni, mint ...

Palugyai István

 

E vígjáték alapötlete tulajdonképpen nem több kabarétréfánál. Brabecet, a kisváros művészi babérokra törő, ámde ügyefogyott énektanárát kétszeresen is eléri a szerencse. Dalának sikere élete nagy vágyának teljesüléséhez segíti: meghívják, komponáljon darabot a prágai esztrád-színház számára. Közben beleszeret a dalt előadó énekesnőbe, s érzelmei viszonzásra találnak. Ám ily nagy boldogságban a fiatalember képtelen alkotni. Az igazgatót viszont sürgeti a bemutató közelgő időpontja. Rájön, hogy a zeneszerzőt csak egy hirtelen megrázkódtatás serkenti komponálásra. Ennek érdekében nagy buzgalommal, s nem kevés leleménnyel igyekszik hősünket megijeszteni. így lendül előre sokkról sokkra, dalról dalra a történet, amíg meg nem ismerkedünk a címben jelzett mondás igazságával.

Ezzel – no meg a hozzá járó happy end-del – vége is a filmnek, amely letagadhatatlanul és leplezetlenül csak szórakoztatni akar; és ezt az erényét időnként gyakorolja is. Jók a szereplők, emlékezetes több szellemes beállítás, s illik megemlíteni a sikerült szinkront is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7502