KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utószinkron

Koltai Ágnes

 

Ismét egy film a filmről. Nem olyan filozofikus, mint Fellini 8 és 1/2-je, nem olyan könnyed, mint Truffaut Amerikai éjszakája és nem is olyan kíméletlenül őszinte, mint Wajda Minden eladója. Az Utószinkron szerény és szürke film: bánatos kisegér hősnője ideges felcsattanásaiból, szenvelgéseiből nem izzik fel a dráma.

A leningrádi filmiskola egyik kiemelkedő egyénisége, Ilja Averbah korábbi alkotásai – a nálunk is bemutatott Monológ és az Idegen levelek – kedvesen lírai vallomások a szeretetről és az emberi közelségről.

Hangsúlyozottan hétköznapi történetek, pátoszmentes hang, kesernyés irónia, ez jellemezte Averbah filmjeit. Érdekes, hogy éppen a hetedik művészet előtti tisztelgéséből hallani ki fals hangokat. A mozi Averbahnál nem ellenállhatatlan erejű mítosz, nem is kaland, hanem maga a nagybetűs ÉLET, amibe bele kell pusztulni. Aki gyenge, mint a csupaideg Julija, alulmarad a reménytelen küzdelemben. De belerokkan a rendező, a forgatókönyvíró és a stáb is. Egyedül a kicsit infantilis, hirtelenszőke zeneszerző „világosodik meg”: a színésznő halálakor talál rá a legtisztább dallamra.

A film legérdekesebb figurája a zeneszerző, aki a filmgyár mellékhelyiségébe menekül a rendező elől, félszegen behúzódik a sarokba és vár... Kire és mire? Nem tudni, de annyi átéléssel teszi, hogy a végén elhisszük neki: köze van ehhez az őrülethez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6381