KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vaskos tréfa

Upor László

 

A film főhőse (Alberto Sordi) amolyan nagy tréfamester. Befolyásos márki ő – a pápai titkos tanács tagja –, aki magas rangja ellenére (de annak védelme alatt) vígan űz gúnyt mindenből és mindenkiből. Tréfái hol szellemesek, hol ízetlenebbek, közönségesek, vagy épp vérlázítóak; s a koldustól a pápáig mindenkire veszélyes hősünk féktelen humora.

Minden csínyek betetőzéseként elvitet, s a maga helyébe ültet egy szénhordót – véletlen lelt hasonmását. Ennek a nem túl eredeti (és meglehetősen erőtlenül kidolgozott) dramaturgiai ötletnek köszönhetően Sordi kettős szerepben tündökölhet. Csakhogy mindez kevésnek bizonyul. Monicelli filmje nem gyalázatosan rossz, nem csapnivaló, csak éppen nincs sok értelme megnézni. Van benne egy kevés politika (a Napóleon megszállta Rómában játszódik a történet); felvillannak barátságok, szerelmek; de mindez soha nem eléggé fontosan, nem eléggé hitelesen, nem eléggé érdekesen. A legnagyobb baj azonban az, hogy az egész film – bár láthatóan annak szánták – nem elég mulatságos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5858