KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hideghegy

Takács Ferenc

 

Minghella filmje eposzi léptéket alkalmaz és eposzi mértékkel mér: nem csupán terjedelme (majdnem két és fél óra a vetítés) és helyszínei (úgy fél földrészre való a tizenkilencedik századi amerikai tájból), hanem tárgyválasztása és előadásmódja is homéroszi.

A tárgy – az Iliász óta kötelező módon – a közösséget egyetemesen érintő súlyos esemény, amelynek élet-halál a tétje: azaz a háború. Polgárháborús történetet látunk, Észak és Dél harcát: a háború itt a pusztítás vak és közönyös mechanizmusa, megállíthatatlan gépezet. Egyben metafizikai jelkép, mégpedig rész-az-egész-helyett alapon: a vágyak és sorsok iránt teljességgel közönyös Természet, a céltalanul őrlő Idő szinekdochéja. Mindezt a film igazi eposz módjára, rezzenetlen nyugalommal és hűvös tárgyilagossággal ábrázolja.

A rokonszenv viszont a személyes sorsé, a boldogságát kereső, a kollektív gépezet szorításából menekülő egyéné. Egy déli katona történetét követjük, először visszapillantásokban, később egyenesbe váltó filmelbeszélésként: hogyan vonul hadba a falusi legény, miféle szörnyűségeket él túl, hogyan ássa ki magát hullahegyek és a föld alól, hogyan marad súlyos sebesülése ellenére életben, s hogyan szökik meg, s jut végül haza a Hideghegy tövében fekvő falujába, szerelméhez, a falu lelkészének árván maradt lányához, akivel végre egyesülhet a boldogságban, ha csupán egy röpke pillanatra is. Ez a történet – ha tovább faggatjuk értelmező hasonlatunkat, a homéroszi hőskölteményt – a közösség helyett inkább az egyéné, a Trója alól haza induló Odüsszeuszé, aki a halottak birodalmát is megjárva, s végül minden akadályt legyőzve hazajut Pénelopéhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1843