KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hallam Foe

Vajda Judit

Hallam Foe – amerikai, 2007. Rendezte: David Mackenzie. Írta: Peter Jinks regényéből David Mackenzie és Ed Whitmore. Kép: Giles Nuttgens. Szereplők: Jamie Bell (Hallam Foe), Sophia Myles (Kate Breck), Ciarán Hinds (Julius Foe), Claire Forlani (Verity Foe). Gyártó: Film4 / Ingenious Film Partners / Lunar Films / Scottish Screen / Sigma Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.

 

A skót David Mackenzie korábbi filmjétől, a szenvtelen és gyakorlatilag átélhetetlen Young Adamtől egészen eltérő művel jelentkezett: a Peter Jinks regényén alapuló Hallam Foe-n érződik, hogy az alkotó szereti hőseit (még az ellenszenveseket is), így a néző is a legmélyebb szimpátiával és érdeklődéssel követi a címszereplő skót fiatal külső és belső útját, ami kisvárosi otthonától a nagyvárosig, megtűrt eltartottból az önállósulásig, az elfojtásoktól és gyermekkori traumáktól a megtisztulásig tart. A Hallam Foe olyan „nevelődési regény”, fejlődéstörténet, melyben nemcsak a központi figura, hanem körülötte szinte mindenki más is fejlődésen, változáson megy keresztül, így még annak is megbocsátunk, aki bűnt követett el.

Bár Mackenzie filmjében nyomon követhető egy erőteljes Hitchcock-idézet (a félénkségét kukkolásba fordító Hallam alakja révén a voyeurizmus kezdettől központi szerepet játszik a filmben, sőt akárcsak a Szédülésben, a főhős itt is vonzódni kezd egy fiatal nőhöz, aki feltűnően hasonlít egy szeretett alakra a múltból), mégsem uralja el a Hallam Foe (és címszereplője) mikrovilágát – ugyanolyan harmonikusan simul bele, mint a többi építőelem a főcím és a záró stáblista gyerekrajzaitól és a fiú mélylélektani jelentéseket előhívó barbár „sminkjétől” kezdve a többször felbukkanó, majd végleg a fő cselekményszálba olvadó bűnügyi vonalon át a hollywoodi produkciókból ismerős Claire Forlani vendégszerepléséig. Mackenzie műve nagyon összetett és sokfelé ágazó, mégis egységes tud maradni – ami nagyban köszönhető a hol bolondos-játékos, hol sokkoló-megrázó, hol finoman érzelmes motívumokat összetartó központi figurának és az azt megformáló Jamie Bellnek, aki ezúttal is remek alakítást nyújt, amit már harisnyás korától (Billy Elliot) kezdve az érettebb szerepekig (mint a Kedves Wendy! Dick Dandelionja) megszokhattunk tőle.

Ami talán egyedül kilóg ebből a tökéletesen működő kis univerzumból – és ezzel a szinte hibátlan film legnagyobb hibája lesz –, az a zene. Az (egyébként nagyszerű dalokat felvonultató) filmzene sokszor egyszerűen rátelepszik a filmre: szinte minden jelenet alatt szól valami, még akkor is, ha jobb lenne inkább csendben maradni – hiszen van, hogy a csend sokkal árulkodóbb.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9356