KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szabadesés

Takács Ferenc

A Szabadesés mindenekelőtt kaszkadőr-jutalomjáték: férfi főhőse – sárkányrepülőjével, de ha muszáj, nélküle is – időnként lélegzetállító magasságokból veti le magát. Nem csoda, hiszen filmbeli foglalkozása szerint is kaszkadőr, s testalkatát, valamint színészi munkájának nyers eszköztelenségét elnézve alighanem az életben is az. (Nincs kizárva, hogy a film legveszélyesebb jeleneteiben is maga játssza magát.)

A szabadeséshez bonyolult fordulatokkal (egytől-egyig átlátszóak) és meglepetésekkel (gépiesen kiszámítható mindegyik) izgalmasra kuszált együgyű krimi-történet társul: valami nemzetközi bérgyilkos-banda tagnyilvántartásáért folyik a harc a becsületes (azaz az Interpolnak dolgozó) Interpol-ügynökök és a becstelen (azaz a maguk szakállára ügyködő) Interpol-ügynökök között.

Harmadrészt természetfilm és idegenforgalmi reklámfilm keverékét tálalják fel nekünk: először eljutunk a szubtrópusi Afrikába, később megfordulunk egy angol krikettklubban, majd a Pireneusok vad ormait is megmásszuk. Mindezt – romantikus zenekísérettel – meglepően hatásos és szép, bár iparszerűen lélektelen operatőri munka közvetíti, s a természeti képek mellett a pirotechnika, a lövöldözéses jelenetek fényképezése is elsőrangú profi munka benyomását kelti. Spórolni a produkció a jelek szerint a színészeken spórolt, akik már külsejükkel is bántó ellentétben állnak mindeme érzékien látványos reklámfilm-varázslattal: a kaszkadőr-főhős izomzatával nagyjából rendben van minden, de fogsorán nem ártott volna némi igazítás, a fotográfus-főhősnő bőrét – aki pedig még egy líraian pornográf jelenetre is vállalkozik Afrika szívében – májfoltok pettyezik, s ügyetlenebb kameraállásokban kitetszik, hogy arcát sűrű, puha pihe borítja.

Fapados tucatmunkát láttunk, másodosztályú színészekkel, de lux vizuális kiszerelésben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=776