KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kobra

Faragó Zsuzsa

Íme, itt van korunk hőse: a zsaru.

Nem azonos a klasszikus krimik bölcs nyomozójával. Annál inkább a Vadnyugat magányos hősével, a kemény és hallgatag férfival, aki a törvényen kívül helyezkedik, ám egy magasabb erkölcs nevében cselekszik. Egyszóval: jobban hasonlít ellenfeléhez, a bűnözőhöz, mint mindenkori Főnökéhez, a rendőrhivatalnokhoz, akivel természetesen mindenkor összeütközésbe is kerül. A zsaru győzelmének titka éppen a hasonlóságában rejlik, a fizikai és modorbeli hasonlóságban, és ami ennél lényegesebb, a bűnözői harcmodorban. Ezért lengi körül figuráját az önbíráskodás nyugtalanító szelleme, a csődöt mondott rendőri és jogi gépezet fölébe és elébe helyezett önbíráskodásé. S ami meglepő: mi, nézők a legteljesebb egyetértéssel drukkoljuk végig a zsaru Igazságért folytatott „törvénytelen” harcát.

Ez tesz figyelemre méltóvá néhány nálunk mostanában bemutatott filmet: A zsaru szavát, a Trükkös halált, a 48 órát, az Élni és meghalni Los Angelesbent, a Beverly Hills-i zsarut, ennek a mára önálló filmtípussá kristályosult sorozatnak néhány kiváló darabját.

A Sylvester Stallone forgatókönyvéből készült, általa játszott és fényképezésében a videoklip minden eredményét felmutató Kobra nyugodt és ügyes profizmussal tölti ki ennek az új filmsémának, a zsarufilmnek kereteit. Szűkszavú és vad, mint maga Stallone (illetve az általa kitalált és filmről filmre vándorló figura).

A nyugodt profizmus meglehetősen ijesztő világot tár elénk. Egy olyan világot, melyben bárki bármikor meghalhat, s ami a lényeg: minden ok nélkül. Az irracionális félelem sötét árnyként borul a szórakoztatóipar eme új kasszasikerére. S bár a főhős most fölényesen győzött – keserű íz marad a szánkban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/01 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5124