KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapd le, csacsi!

Székely Gabriella

Nem értem, mi történhetett Timár Péterrel, az Egészséges erotika, a Moziklip vagy a Mielőtt befejezi reptét a denevér alkotójával? Hogyan készíthette el ezt a filmet az a rendező, aki – mint láttuk – szellemesen bánt a kommersz elemeivel, tehetségesen forgatta a műfaj kliséit, ironikus távolságtartással mulattatott. Szórakoztatott. Most pedig viccelődik: a Lenin-szobrokat, vörös csillagokat gyűjtögető debil munkásőrökkel, akik fészerből bunkerré alakított kert alatti folyosókon gyakorlatoznak. Timár Péter eleddig megismert jóízlését nélkülözvén Öcsi elvtárs meg Béla elvtárs a tihanyi üdülő luxusát siratják és a géppisztolyos vaddisznóvadászatot, és az fáj nekik a legjobban, hogy egyetlen lövés nélkül adták át az országot, pedig náluk volt az összes fegyver. Várják az utasítást, építik tovább a szomszéd kertje alatt a bunkert, mint az egyszeri orosz partizán, aki húsz évvel a háború után, tovább robbantgatta a vasutat a tajgán. Talán ez a régi vicc mozgatta meg az író-rendező fantáziáját.

Egyébként is minden nagyon vicces Timár Péter filmjében, a hatvanas évekbeli Vidám Színpadra kívánkoznak villámtréfái, meg a magyar művészfilmekről élcelődő rádiókabarékba. Van itt névcsere: két Huszár is lakik ugyanabban az utcában, úgyhogy össze lehet keverni a minden bonyodalmak forrásának tekinthető nemigondozóba hívó levelet; kötelességszerűen civódó házastársak, akik a Szomszédok sugárzásának idejére felfüggesztik ugyan a veszekedést, de aztán ripityára törik a fehér alföldi étkészletet. Együtt kvaterkázik itt a rendőr (pár éve még tüntetést oszlatott) a feloszlatott tüntetővel. Van itt mézzel felkent konyhakő, amin hasra lehet esni, tejszínhabbal töltött szódásszifon, működés közben, kerítéshez lakatolt Trabant, bevakolatlan új ház, riasztóval, sörszagú magyarnótázás, vödörbe szorult láb – minden, amin csak röhögni lehet manapság. A rendező humorérzéke hibádzik csupán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=440