KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Monte Cristo grófja

Békés Pál

 

Vannak legyőzhetetlen történetek. Olyanok, amelyeken nem fog az idő, amelyekről lepereg az éppen futó divatok felkent apologétáinak fanyalgása, lepereg a huhogó jóslat a történetek haláláról, és lepereg a romantika nagy meséit az óvodában vetített diafilmek világába pöccintő fölényeskedés (noha feltehetőleg minden komoly szerző titkon dédelgetett álma, hogy műve már óvodában megérintse majdani olvasóit). Idősebb Alexander Dumas Gróf Monte Cristója e legyőzhetetlen történetek közé tartozik.

Edmond Dantes, a tengerész, a kereskedő, a szép szál, becsületes, ám nem túl éles eszű férfi nem keresi a kalandot. És nem kívánja kihívni a sorsot. Ám akit egyszer a sors kiszemel, az nem menekedhet. A derék hajóst Elba szigetének partjaira veti a véletlen, oda, ahol Napóleont őrzik angol porkolábjai. Így válik a mit sem sejtő férfi a száműzött császár hírvivőjévé. A kisember a nagyok játékszerévé. És ettől kezdve egyik csapás a másik után: legjobb barátja feladja, a törvény őre törvényt szeg, hogy tönkretegye, menyasszonya – legalábbis látszólag – hátat fordít neki. A becsületes hajós hamarosan főben járó vétkek vádjával elevenen eltemettetik If várának pincebörtönében.

Edmond Dantes végül képtelen kalandok során át menekszik meg a sírboltként rázáruló várból, majd dúsgazdag nábobként gróf Monte Cristo néven tér vissza, hogy igazságot szolgáltasson. Vagyis bosszút álljon. Hiszen egyedül a bosszú vágya és reménye éltette a pokoli fogságban.

A titokzatos gróf megcselekszi, amit meg kell tennie, és végül, amidőn kardjával átdöfi ellenét… nem, akkor sem bocsát meg. „Gróf vagyok és nem szent” – mondja a megbocsátásért könyörgő haldoklónak. Ha eltekintünk is attól, hogy Dantes nem gróf, csupán kilétét leplezendő vette föl a rangot és nevet, megállapítható: a nagyromantika lírai eleme, ha el nem is tűnik, de háttérbe szorul a látványos amerikai produkcióban.

Az új Monte Cristo lendületes, sodró, minden bizonnyal sikerre ítélt – és fölöttébb korszerű. Sokat kölcsönzött az akciófilmvilágból. Hitszegés, árulás rendben. Szerelem, szenvedély, bosszú rendben. De a kegyelem – ami Dumas világában magától értetődően jár a bármilyen galád legyőzötteknek –, nos kegyelem az nincs. Ez a Monte Cristo se nem gróf, se nem szent. Kíméletlen harcos. De azért szeretjük. Végül is ebben-abban emlékeztet arra a csodálatos férfire, akit az óvodai diafilmekből megismerhettünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2588