KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

X-Men 2

Varró Attila

A szuperhős-képregények univerzumának kedvelt alaphelyzete, mikor az ősellenségek vállvetve szállnak szembe a közös fenyegetéssel; legutóbb a Penge 2. alkotói próbálták kihasználni kétségkívül kecsegtető lehetőségeit. Az X-Men második menetében Singer sikeresen sűríti két órába a kényes háromszög-modellhez szükséges komplex cselekményt, emellett ígéretes mutáns-karaktereket vezet be, sőt az első részben indított szálakat is továbbszövi. A műfajban eleddig példátlan tökéllyel megszerkesztett multiplex narratíva már önmagában elég az elismeréshez – a jól időzített humor és a hős-figurákat tovább árnyaló közjátékok mindössze dicséretes extrák, mint Batmobilban az oldalszigony. Ahol a folytatás sérül az alapfilmhez képest az csupán az atmoszférateremtés és bizony az akciójelenetek, ráadásul mindkét gyengének Farkas látja leginkább kárát: rideg fényű hómezők helyett sötét folyosókon osztja látványos csapásait, a végső küzdelem pedig, amit női megfelelőjével folytat, csupán szegényes felmelegítése Mystique-kel vívott párbajának. Remélhetőleg a harmadik részben nem saját gonosz énjével kerül szembe, mert az már Supermannél sem jött be – bár egy simára borotvált, álnok Hugh Jackman, Armani-öltönyből kibukkanó fémkarmokkal talán nem is lenne olyan elvetélt ötlet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2350