KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légy ott a hetesen

Bori Erzsébet

 

Francia film, de olyan, mintha angolok csinálták volna. Mert a kortárs francia mozgókép fősodra a zaftosnak és provokatívnak vélt témákért feladni látszik azt, ami talán a legnagyobb erőssége volt egykor: az emberábrázolást.

Jean Pierre Sinapi most fölveszi az elejtett szálat. Története egy kisközösségben játszódik, ahol a régi életükből kiszakadt emberek élnek együtt kényszerű összezártságban. Ebből – a radikális életmódváltásból és az egymásrautaltságból – persze számtalan kisebb-nagyobb konfliktus, feszültség, frusztráció adódik, amelyek egyetlen pont körül sűrűsödnek össze, és amikor egyik este Fellini Amarcordját adja a televízió, egyszerre rátalálnak minden ontológiai problémájuk kulcsára: „Nőt akarok!”

Nem kerülgetem tovább, Sinapi filmjének színhelye egy tolókocsis embereket gondozó otthon, ahol a korrekt ellátás – amelyhez a lelki gondozás (pap, pszichiáter) is hozzátartozik – fejében csupán annyit várnak az ápoltaktól, hogy tűrjék a sorsukat. De elég egy új szociális munkás érkezése, hogy felszínre törjenek az elfojtott indulatok. Julie szép, fiatal, és legfőképpen az élet pártján áll a langyos üzletmenettel szemben. Először Rene, a kommunista értelmiségi lázad fel, aztán sorra a többiek is megfogalmazzák, előbb önmaguknak, majd a főnökségnek is követeléseiket, amelynek a hetes út lezárásával adnak nyomatékot. A bentlakók mozgolódása az otthon munkatársainak életét, az addigi hatalmi viszonyokat is felkavarja. Végül nem kisebb kérdésben kell állást foglalni, mint hogy válhat-e a közösség teljes értékű tagjává az arab bevándorló, muzulmán, homoszexuális és tolószékes Rabah, sőt lehet-e belőle a keresztségben Johnny, ha egyszer úgy akarja.

A Légy ott a hetesen ugyanolyan hendikeppel indul versenybe a moziműsor kétmondatos ismertetői között, mint hősei a nagybetűs életben. Nincsenek benne sztárok (csak jó színészek, és távolról, felületesen szemlélve „akadálymentesítési” oktatófilmnek tűnhet. De addig nem reménytelen a helyzet, amíg vannak olyan nézők, akik embereket látni járnak a moziba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2342