KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/november
• Tordai Zádor: Történelem és emlékezés határán Shoah
• Jeles András: Kép-írás
• Tillmann József A.: Klip-kikelet avagy az esetlegesség esztétikájának eluralkodása
• Sós Mária: Mercutio holdsétája Moonwalker
• Mandelstam Oszip: A milliókat érő baba Filmkritika 1928-ból
• Schubert Gusztáv: Tücsök a vérpadon Veszedelmes viszonyok
• Kozma György: Szubkultúra blue Metro
• Szemadám György: Paradzsanov, a vándor Asik Kerib
• Lugossy László: Mentse, aki tudja a filmet Kerekasztal-beszélgetés a filmforgalmazásról
• N. N.: A magyarországi filmterjesztés szervezete
• Marx József: Oh, Isaura, ki emlékszik rád?
• Lányi András: Mentse, aki tudja a (magyar) filmet Javaslat a nemzeti filmkultúra megmentésére
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A hecc
• Koltai Ágnes: Gazember
• Báron György: Jó reggelt, Vietnam!
• Bikácsy Gergely: A konferanszié
• Zalán Vince: Végzetes vonzerő
• Létay Vera: Tőzsdecápák
• Harmat György: Szeretlek, szeress!
• Koltai Ágnes: Megjönnek a menyasszonyok
• Ardai Zoltán: Halálos mánia
• Tamás Amaryllis: A sötétség fejedelme
KRÓNIKA
• Kövesdy Gábor: Van/nincs Budapesten filmmúzeum
• Bikácsy Gergely: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az amerikai elnök

Takács Ferenc

Az ilyen történeteket – regényben – színpadon – filmvásznon – valamikor régen limonádénak nevezték: valami nagyrafújt érzelmi álprobléma körül komikus bonyodalmak támadnak, egy időre veszélybe kerül a főszereplők boldogsága, de a végén minden rendbe jön. A jellegzetes limonádé-téma ezúttal „a király is ember, érző, szerelmes férfi, akinek joga van a boldogsághoz” séma áramvonalasított változata. A ruritán vagy bergengóc király szerepét itt egy másik mesebeli fixura, az Amerikai Egyesült Államok elnöke játssza el. A fiatalon megözvegyült, kislányát nevelő államfő beleszeret egy környezetvédelmi aktivistába, viszonyuk mindenféle komikus protokolláris főfájásokat okoz az elnök környezetének, majd felrémlik a zátonyrafutás veszélye, mivel az elnök – bár szíve szerint a környezetvédelemnek adná a törvényhozásbeli elsőbbséget – taktikázni, megalkudni, azaz politizálni kénytelen, a hivatal mintha legyűrné benne az embert. Végül persze minden rendbe jön, az elnök látványos kiállással tesz hitet liberális elvei és progresszív kormányzati szándékai mellett, mire a környezetvédelmi lobbista boldogan hullik ismét a karjaiba.

Ezt a tökéletesen közhelyes mesét játsszák el végülis igen kellemesen a sztárszereplők. De a film készítői nem érik be ennyivel, úgy gondolják, hogy megbír ez a séma még egy-két fontos és érdekes dolgot. Az egyik ezek közül a „kukucska-effektus”: a film – afféle ismeretterjesztő kultúrfilm módjára-hiteles, vagy legalábbis hitelesnek látszó képet ad a Fehér Ház és az amerikai elnök mindennapjairól, mintegy bizalmas közelségbe hozza a nézőhöz ezt az életet. A másik elem aktuális politikai célzás: a filmbeli elnök demokrata, a törvényhozásban viszont a republikánusok vannak többségben, akik minden eszközzel keresztbe tesznek az elnöknek, sőt, szerelmi viszonyát és barátnőjének baloldali, zászlóégető múltját kihasználva egyenesen a megbuktatására törnek. Gondolom, nem kell részletezni az „áthallásokat”: limonádénk egyben demokrata és Clinton-párti reklámfilm is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/02 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=195