KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Teta veleta

N. N.

 

Látatlanban (olvasatlanban) elhihetjük Laura Betti önéletrajzi könyvéről Karsai Luciának, hogy zavaros olvasmány: a Filmvilág 81/4. számában található recenziója meggyőző. Helyesbítésre szorul viszont az a vélekedés, miszerint a könyv „címe: Teta veleta már önmagában érthetetlen, bár jelenthet fátyolos fejet, ködös gondolatokat, valamiféle kreált dialektusban...” Ez a rejtélyes cím nem jelenthet „fátyolos fejet”, sem „ködös gondolatokat”, ámbár önmagában csakugyan „érthetetlen”. Laura Betti olasz olvasóinak azonban aligha, mivel ők jórészt azonosak Pier Paolo Pasolini olvasóival. Ez a Teta Veleta ugyanis Pasolinitól való. Eretnek empirizmus (Garzanti, Milánó, 1972.) című könyvének 72. oldalán a magyarázat: Pasolini így nevezte magában, magánhasználatra, gyermekkori szexuális vonzalmát, azt az érzést, amelyet – miként írja – egyaránt kiváltott belőle labdázó társainak térdhajlata vagy anyjának keble.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7443