KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A csontok útja

Lajta Gábor

 

Komótos bevezetés (a szereplők bemutatása) után szorosra fűzi az eseményláncot a rendező, Doru Nastase, akit népszerű színészek és rutinos forgatókönyvírók segítettek kalandos történelmi históriájának megalkotásában.

A csontok útja az 1848-as román függetlenségi harc ködösen fölvázolt hátterével, egy tipikusan western-karakterű főhősre építve teljesíti a mozi minimumkövetelményét: nem untat. Igaz, a film kissé házilagos kivitelezésűnek hat, az operatőr sokszor kapkodó, a színvilág nem harmonikus, a szereplők jobbára csak arcukat adják. Mindezt csodálatos módon mégis feledteti az az egyszerű fogás, hogy mindenféle „művészies” lélektani, túllírizáló és egyéb kitérők nélkül végigpörgetik a történetet, amely – motívumaiban – jobban emlékeztet A hallgatag emberre, mint egy korfestő történelmi filmre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7007