KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A rögbi és a lány

Loránd Gábor

 

Sajnálatos módon abszolút érdektelenségbe vész a rögbi-középcsatár Andrei históriája. Pedig kezdetben még őszintén szurkolunk neki, hogy négy barátnője közül (mindegyikük igen csinos) legalább az egyikben megtalálja a lelki egyensúlyt is nyújtó igazit. Később azonban egyre egykedvűbben nézzük nem különösebben izgalmas kalandjait, melyeket csak néhány logikai és jellemábrázolási bukfenc színez. A főhős ugyanis nem összetett, bonyolult, nehezen kiismerhető egyéniség, hiába próbál bennünket erről a rendező a figura rendszertelenül csapongó cselekedeteivel, gondolataival és érzéseivel meggyőzni. Nem nagyon értjük, hogy honnan jött és hová megy, mitől fél és mire vágyik – egyszerűen: mit akar ez a szimpatikus megjelenésű rögbis. Érzelmi zűrzavar, átmeneti sodródás az alvilág felé, munkahelyi ellentétek, konfliktus a barátságban: számtalan lehetséges fogódzkodó az alkotók számára. De egyiknél sem tudtak megállapodni. S így a néző sem tud igazán mire figyelni. Andreit tehát alighanem hamar elfelejtjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6979