KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Grog

Csantavéri Júlia

Mi történik, ha a börtönből szökött két bandita túszul ejt egy békés polgári családot, hogy szabad menekülést, repülőgépet követeljen a kormánytól, s mindezt egyenes adásban a tévé is közvetíti?

Francesco Laudadio San Sebastianban méltán díjazott vígjátéka elsősorban a televízió mindenhatóságát veszi célba. Nem filozofál vagy bölcselkedik, hanem a kiválasztott társadalmi réteg, az olasz középosztály alapvető tulajdonságait karikírozza. A játék könnyedségének és derűjének alapvető titka, hogy a rendező bensőségesen sokat tud hőseinek kapcsolatformáiról, jól ismeri elképzeléseiket a társadalomról s világképük megtestesítőjéről: a televízióról. Az üzleti szellem, az önhittség, a pöffeszkedő vagy pironkodó magamutogatás, a kicsinyes irigység, a szemellenzős egoizmus torzulásait mutatja be Laudadio, azokat a tulajdonságokat, amelyekre a televízió látszatvilágát építi, s viszont: amelyet ez a nagy dózisokban adagolt látszatvilág tovább éltet nézőiben. A terrorizmustól, P2-től, véget nem érő kormányválságoktól megviselt olasz valóság szinte kínálja az abszurditásokat, a hadvezérként felvonuló, de csak egy békés házaspár gúzsba kötéséig jutó rendőrfőnöktől a tévés hipnotizőrig, aki igyekszik megadásra kényszeríteni a szerencsétlen életű, a mi szóhasználatunkkal élve „hátrányos helyzetű” banditát.

A néhol kicsit vontatott, de ötletgazdag, végig példás stílusegységben tartott komédia igazi motorja természetesen a színészi játék. Ezúttal ez jó színvonalú csapatmunka. Nincsenek nagy egyéni számok, a főszereplő, Franco Nero s a vérbeli komika, Sandra Milo játéka harmonikusan illeszkedik a gárda összteljesítményébe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/10 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6305