KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bűn szépsége

Tamás Amaryllis

 

®ivko Nikolić – témájában szinte szürreális filmjének – hősei a régi világ szülöttei, de már az újtól érintettek. A sorscsere sokkoló élménye – a hegyi faluból egy nudista szigetre kerülő – fiatal pár mélyen gyökerező biztonságérzetét ingatja meg. A szokatlanul szabados közegben nincs semmi, amiben megkapaszkodhatna, otthonra lelne a „hűségre rendeltetett” feleség és a bezárt világú férj. Világképük, tradíciótiszteletük maga a rend, az illem. A szabályok határait átlépve a titok hívóerejének, az ösztönvilág démonainak engedelmeskedve, csak az asszony – öntudatlan – ösztönvilágát érinti meg a teljesség sejtése.

Valódi emberi közelségre vágyva, fenségesnek látja az angol párt (az ő bungalójukat takarítja a szigeten), akiknek életeleme az intimitás, a szenvedélyes testi összetartozás. Megérzi a gyengéd, méltóságteljes életvezetést a szabálytalanban, a megbotránkoztatóban. Egyre inkább azonosul az „idegenekkel”, megérti és elfogadja a csábítást, s a mefisztói pár elkalauzolja „az égnek minden csillaga és a Földnek minden öröme” felé – Sóvárgása az életörömre katarzist indít el benne: megéli bezártságát, az élet szépségétől megfosztottságát. Férje csak a kirekesztettség élményéig jut el, s a tradíciótisztelet, engedelmesség kelepcéjében az életörömre sóvárgással szembekerülve önmaga ellen fordítja a rituálét, amelyben a falu törvénye jut kifejezésre. Gúnyos, meghökkentő paródia?... Ki vagy mi él bennünk?...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5383