KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Bob Fosse (1925–1987)

N. N.

 

A Cannes-i nagydíjas Mindhalálig zene koreográfus-rendezője nyolc évvel élte túl önnön filmbeli mását. Fosse a táncos-zenés műfaj újabb (a happyendet kerülő, érdesebb és ironikusabb) korszakának talán legfontosabb képviselője volt. Broadway-táncosként kezdte pályáját a negyvenes évek végén, majd musicalek társszerzőjeként (ugyanakkor zenés filmek színészeként) vált híressé. Első saját filmjét 1969-ben rendezhette meg (Charity, édes), 1972-ben pedig legnagyobb színpadi sikerét, a brechti–Kurt Weill-i ihletésű Kabarét vitte filmre, Liza Minnelli, Joel Grey és Michael York főszereplésével. Az 1974-es Lenny mintegy előtanulmány Fosse legnagyobb szabású filmmusicaljéhez, a Mindhalálig zenéhez. E két, önéletrajzi jellegű filmet az 1983-ban készült Sztár ‘80 egészítette ki trilógiává. A Sztár ‘80 – ez a show-bizniszt bíráló „kegyetlen komédia” maradt Fosse utolsó műve (Magyarországon nem forgalmazták).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5148