KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Selyemgubó

Fáber András

 

A tudományos-fantasztikus művek (irodalomban, filmen) mind kevésbé képesek eleget tenni a műfaj eredeti követelményeinek, vagyis hogy közelesen egyenlő arányban ötvözzék a racionális és irracionális elemeket. Századunk a tudomány kétélű diadalát hozta, s a tudományos optimizmus társadalmi csődjét. Ennek megfelelően a tárgyalt kategóriába tartozó művek mind fantasztikusabbak és mind kevésbé tudományosak.

Öt éve nagy közönségsikert aratott az új-hollywoodi iskola egyik átütő hatású műfaji újítását, a barátságos (jóindulatú) földönkívüliekről szóló Spielberg-mesék (Harmadik típusú találkozások; E. T., stb. ) patronjait tovább variáló interplanetáris folklórprodukció, a Selyemgubó. Most mi is elkerekedő szemmel ámulhatunk a tízezer évvel ezelőtt egyszer már itt járt antareszi expedíció visszatérő tagjainak kalandjain, akik a nagy sietségben, melyet Atlantisz elsüllyedése okozott, húsz társukat embernagyságú selyemgubókhoz hasonlatos burkokban hátrahagyták a tengerben. A négy „idegen” – a feltűnést kerülendő – földi, sőt amerikai bőrt ölt, ám a cselekmény során bebizonyosodik róluk, hogy néhány apróságot (halhatatlanság, kisugárzó életerő, szerelmi szokások) nem számítva belsőleg is erősen hasonlítanak arra az ideálképre, amely az átlagamerikaiakban önmagukról él (keményöklű, de becsületes, érző szívű...).

A filmtől nem vitatható el némi jóindulatú humor, amellyel a tengerparti St. Petersburg városkájában található aggok háza rejtélyesen „visszafiatalodó” lakóit ábrázolja, s tagadhatatlanul pozitív irányban befolyásolja a nyugati ember ellenségképét.

Ma legjobb esetben ilyen a tömegkulturális filmipar – valaha tán több köze volt a művészethez. Pillanatnyilag az igazi művészet báb-állapotban várja a jobb idők eljövetelét. Tán nem kell tízezer évet várni rá, mint az antaresziekre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4032