KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bölcsek kövére

Harmat György

1963-ban Jerry Lewis, Amerika egyik legnépszerűbb komikusa (nálunk akkor szinte teljesen ismeretlen, hiszen nem játszották egyetlen filmjét sem) megrendezte az ütődött professzort, saját – kettős – főszereplésével. Az alapötlet nem új: egy tudós kipróbálja magán azt a csodaszert, melynek létrehoztán éppen fáradozik. Kialakul egy másik Énje, s ettől kezdve dupla személyiségként él tovább.

1996-ban Eddie Murphy (világszerte népszerű komikus, nálunk is) egy Shadyac nevű úrral megrendezteti a Lewis-produkció remake-jét, saját – többszörös – főszereplésével. A cím marad: The Nutty Professor. (A magyar cím nem ennek fordítása, a legjobb, ha nem is említjük.) Murphy átiratában a tudós kövér, minden képzeletet felülmúlóan kövér. Eme alak nemcsak a tökélyre fejlesztett „testmaszk” miatt válik emlékezetessé, hanem annak okán is, hogy a színész pompás karaktert domborít belőle. A „varázsital” hatására létrejött sovány Én jóval szokványosabb: az a fékezhetetlen mitugrász, akinek a Murphy-figurát eddig ismertük, csak szükségtelen túljátszásokkal. S ha ez mind kevés: ő alakítja a professzor egész – nem éppen szalonképes – családját.

Jópofa és erőltetett, szellemes és szellemtelen jelenetek váltják egymást, ügyesek a trükkök, ez idáig rendjén is lenne, ha a film kevésbé volna alpári. A kövérség mellett ugyanis a másik alaptéma: a szellentés. Mégpedig páratlan variációgazdagsággal érkezik gyerektől és felnőttől, ebédlőasztalnál és utcán, kicsiben és nagyban (a King Kong-méretű alfél támasztotta szélvihar), beszélnek róla és hallatják, sőt... Szeretném remélni, nem ennek köszönhető, hogy e produkció a komikus legnagyobb kasszasikere évek óta. Az ilyféle motívumok művészi felhasználása lehet indokolt (John Waters, Monty Python stb.), az ízlés Murphy-féle alászállása most azonban egyszerűen siralmas.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=390