KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Túl mindenen

Vaskó Péter

 

Hányszor láttunk már a vásznon családjáért bosszút álló rendőrt? Hányszor azt, hogy emiatt egyébként jószívű főnöke megfosztja a hőst fegyverétől és jelvényétől egy tejüvegajtós irodában? A saját szakállukra praktizáló, önbíráskodó rendőröket látva lassan az a meggyőződése az egyszeri mozibajárónak, hogy az USA-ban egyszerűbb lenne privatizálni a bűnüldözést, hiszen az esetek 80%-át amúgy is maszekban derítik fel a kirúgott zsaruk és fegyvertulajdonos begurult honpolgárok. Egy szó, mint száz, amit a Túl mindenen bemutat nekünk, azt mind ezerszer és tízezerszer láttuk már: rosszarcú drogbárók, keménytökű rendőrpáros, belezős bandaharc, meghatott álldogálás a gondozott sírkő előtt. A filmben egyébként (mivel Bruce Willis rohamosan öregszik), a főgonoszon és néhány tutyimutyi irodistán kívül fehér ember nem rúg labdába, mindent a feka tesók intéznek mexikóiak és félkínaiak ellen – jobb, ha hozzászokunk.

A történettől eredetiséget tehát ne várjunk, a forgatókönyv abból a típusból való, amelyet a fent megadott kulcsszavakból Commodore 64-es gépen permutálnak. A film mégsem rossz, sőt, és nem is csak a turbóra vett Vin Dieseles meghajtás miatt. Sokkal inkább abból az egyszerű okból, hogy a készítők minden elemet a vágástól, hangosítástól, világosítástól a koreográfiáig megalkuvás nélkül a legprecízebb profi módon kidolgoztak. Ebben a durvulós, karcosra vett akciókrimiben éppen annyi nagykaliberű kilőtt töltényt, bárgyú naivitást, kigyúrt bicepszet, dobgépet és szövegkörnyezetbe épített fuck-ot találhatunk, amennyit 2003-ban tartalmaznia kell egy ilyen műfaji löketnek. Ráadás poénként tanulmányozhatjuk még egy drága bárfelszerelésen alkalmazott nehézgéppuska hatását, és végigkövethetjük egy narkókereső chivava munkáját. A narkós zsarufilmeknek mindig van egy aktuális mesterdarabja, nemrég a Traffic volt ez, idén ennek tovább kommercializált és számos elemében lenyúlt változata, a Túl mindenen lehet a soros.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2284