KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Gyűrűk Ura: A két torony

Köves Gábor

 

Peter Jackson cirka kilenc órásra tervezett filmjének középső harmada pereg pontosan egy évvel az első rész után és ugyanennyivel a befejező harmadik előtt. Az élmény egyszerre teljes, és hiányérzetet keltő. Mint képeskönyv, melyben a képaláírások (a Tolkien-idézetek) is kis műremekek, Jackson munkája háromórányi tömény bravúr: A Gyűrűk Szövetségéből ismerős ecsetkezelés magabiztosabb (megkapjuk az idei év legélethűbb, számítógép szülte kreatúráját: Gollumot), a színvilág karakteresebb, az inferno képei már nem csak félévezredes festményekről, hanem, ha tetszik, a múlt század rémisztő valóságát megörökítő dokumentum-és propaganda-filmekből is ismerősek. Továbbra is kérdéses azonban, hogy minden szépségük ellenére Jackson képei kiadnak-e egy filmet. Mert olyan nincs, hogy háromrészes, kilencórás mozi – más kérdés, hogy a végelszámolásnál egységbe rendeződnek-e a komponensek –, az eleje-közepe-vége dramaturgiai egységet az egyes epizódokon belül is kívánatos megteremteni, máskülönben hiányérzet támad a nézőben. És sajnálatos módon a hiányérzet jogos. A Két torony három szálon futó cselekményét szétzilálja a párhuzamos történetek közti ide-oda vágás, s ahelyett, hogy egy nagy, egységes univerzum képe rajzolódna ki előttünk, tucatnyi egzotikus, de szervesen nem kapcsolódó kisvilág térképét kapjuk. Ez a világtérkép nemcsak földrajzilag, de politikai megosztottságát és történelmét tekintve is zavaros. A regény ismerete nélkül, pusztán a filmre támaszkodva is túl sokat tudunk meg ahhoz, hogy ne sejtenénk, mennyi minden nem fért bele az adott keretekbe. Mindazonáltal Jackson szinte minden döntése indokoltnak tűnik. A nagy dilemma nem is a részleteket, hanem az egészet érinti. A kérdésre, hogy filmre való-e Tolkien munkája, nem kapunk megnyugtató választ.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2085