KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az örökösnő

Pazár Sarolta

Toppen av ingenting – svéd, 2018. Rendezte és írta: Måns Månsson és Axel Petersen. Kép: Mans Mansson. Zene: Axel Boman, Tom Skinner. Szereplők: Léonore Ekstrand (Nojet), Christer Levin (Lex), Christian Saldert (Chris), Olof Rhodin (Mickey), Don Bennechi (Don). Gyártó: Flybridge. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 88 perc.

 

A tavalyi Berlinale versenyprogramjában debütált Az örökösnő a fesztivál koncepciójába vélhetően politikai-társadalmi kérdésfelvetései miatt került be, holott a történet pont az egyén társadalmi problémáktól való elidegenedésére fókuszál. Sőt, mintha a svéd rendezőpáros, Axel Petersen és Måns Månsson szilárd koncepciója a bizarr undorkeltés lett volna groteszk feketekomédiájuk elkészítésekor. A hatvannyolc éves Nojet évtizedek óta spanyol tengerparti apartmanjában tengeti életét, amikor azonban apja meghal és megszűnik az általa biztosított havi apanázs, az idős nő kénytelen visszatérni Svédországba, hogy elegyengesse a luxusjövőjét biztosító, frissen megörökölt stockholmi társasház bérleti viszonyait. Csakhogy féltestvére és unokaöccse már gondoskodtak a házban lakó bevándorló családok és egyedülálló anyák megsarcoltatásáról és létbizonytalan helyzetük kihasználásáról.

Amint Nojet rádöbben, hogy veszélyben van leendő dúsgazdagsága, és rokonai sarokba szorítják, hogy továbbra is ők fölözhessék le a feketén kiadott lakások bevételét, a film azon nyomban helyszínt, hangulatot és ritmust vált és maga mögött hagy minden addigi logikát is. Nojet vidéki farmon eltöltött napjait a Molotov-koktél gyártás, géppuskákkal lövöldözés és a tanyasi tyúkok tökéletes tojása fölötti áhítat teszi ki, majd visszatér Stockholmba, hogy mindenkorra megoldja az örökség problémáját. Månsson már-már nagyítóként használt kamerájával zavarba ejtően közelről vizsgálja az emberi szőrtüszők, a tetovált szemöldökök és a pólusok visszataszítóságát, amivel tovább gerjeszti a nézői ellenszenvet a film összes szereplője iránt. Ám ebbe a viszolygásba faramuci módon mégiscsak beszüremkedik az esztétikum, ami nem ereszti a tekintetünket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13991