KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Camorra

Nagy Zsolt

Lina Wertmüller Nápolyban játszódó filmjének megértéséhez a camorrán kívül egy másik szakkifejezés, a vendetta, vagyis a családi vérbosszú ismerete is szükséges, mivel e „nemes” hagyomány jegyében zajlanak a titokzatos, kizárólag férfiakat áldozatul szedő „injekciós tűs” gyilkosságok. A gyilkosságok hátterében a gyermekeiket féltő, heves vérmérsékletű olasz nők állnak. Ők irtják ki sorra igen leleményesen a visszataszító, csak pénznek és alantas ösztöneiknek élő kábítószerügynököket. A nagyobb hitelesség érdekében a filmben szinte kizárólag utcalányok, homoszexuálisok, csempészek és keresztapák szerepelnek, úgy tetszik, Nápolyban nem is igen lakik más. Kivéve még persze a rendőröket, akik előírásszerűén bárgyúak és kétbalkezesek, szemben a céltudatos asszonysereglettel. Lina Wertmüller filmjét áthatja a férfiellenesség, az a ki nem mondott vélekedés, hogy a világon minden baj okozói a hímnemű lények. Ennek ellenére valószínűleg sok házaspár fogja megnézni a filmet. Édes kettesben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4933