KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Felül semmi

Csillag Márton

 

A sanyarú sorsú emberek vidám napjait bemutató új brit filmzsáner, a „megélhetési vígjáték” újabb fejezetéhez érkezett: a vetkőző acélgyári munkások (Alul semmi), balettozó proligyerekek (Billy Elliot) és dílerkedő özvegyasszonyok (Fűbenjáró bűn) után most a konyhai kötény nélkül, meztelen felsőtesttel pózoló háziasszonyok mutatkoznak be. A korábbi keserédes darabokhoz hasonlóan a Felül semmi humorának is a szomorúság az elsődleges forrása: miután a yorkshire-i Rylston és Vidéke Nőegylet egyik virgonc tagja (Julie Walters) a rák közreműködésével elveszíti hőn szeretett férjét, az egylet legvagányabbjai úgy határoznak, hogy egy pucérkodós naptár kiadásával gyűjtenek pénzt az eltávozott emlékét őrző várótermi ülőgarnitúrára. Az 1999 áprilisában megtörtént valós eseményeket feldolgozó film szerkezete – miként erre a magyar cím is utal – szigorúan a műfajteremtő Alul semmi felépítményét követi: a szeretnivaló szerencsétlenek ledobják kispolgári (esetleg „kismunkási”) láncaikat, a társadalmi konvenciókat felrúgva vállalják az összetűzést kicsinyes környezetükkel, felfedik szottyadt kebleiket, s végül – akár az ünnepi puding készítésekor – szembenéznek csomómentes önmagukkal. Nigel Cole rendező a Fűbenjáró bűnnel már bebizonyította, hogy csaknem Mike Leigh-i mélységben ismeri a kisvárosi angol nők lelki világát, nem csoda hát, hogy a gyász és humor finom keverékével ismét egy mulattató és érzékeny történetet sikerült vászonra vinnie. A nőegyleti kalendárium egy-egy lapján szereplő bátrak fedetlen felsőtesttel végzik hagyományos háziasszonyi tevékenységeiket, de a film egészéhez hasonlóan a szomorú, meztelen igazság a képeken is takarásban marad: virágszálak, prések és egyéb konyhai tárgyak teszik láthatatlanná az érett kebleket. Yorkshire asszonyai és a film készítői olyanok, akár az okos lány a meséből: meg is mutatják, meg nem is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1789