KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/szeptember
• Kovács István: Lengyel legendák Wajda és a Mennyegző
• Jancsó Miklós: A mi Hamu és gyémántunk
• Bikácsy Gergely: Titkos utazások a kékruhás nővel Michel Deville portréjához
• Klaniczay Gábor: Hol lakik a gonosz? Ördögök
• Kovács András Bálint: A „szoft-horror” Populáris mítosz Magyarországon
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: Feloldozás nélkül Pesaro

• Jeles András: Büntető – század Jegyzetlapok
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Tréfák Mladá Boleslav
TELEVÍZÓ
• Baló György: Operett-tévé A híradó sztárjai
• György Péter: A korszak tükre
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Hajlakk
• Tamás Amaryllis: Rembetiko
• Zalán Vince: Dagály
• Fáber András: Robotzsaru
• Schubert Gusztáv: Bécs, 1938
• Székely Gabriella: Nem látni és megszeretni
• Kovács András Bálint: Halálos fegyver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Brightburn – A lángoló fiú

Huber Zoltán

Brightburn – amerikai, 2019. Rendezte: David Yarovesky. Írta: Brian Gunn és Mark Gunn. Kép: Michael Dallatorre. Zene: Tim Williams. Szereplők: Elizabeth Banks (Tori), Jackson A. Dunn (Brandon), David Denman (Kyle), Jennifer Holland. Gyártó: The H Collective. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 90 perc.

 

A kamaszkor rögös személyiségfejlődése nagyjából bármely szuperhős eredettörténetével párhuzamba állítható, ahonnan egy kiadós Ödipusz-komplexus is azonnal játékba hozható. James Gunn tesói, a Brian-Mark írópáros ezt az együttállást követve az elfojtott szülőpara oldaláról estek neki az unalomig ismert Superman-mítosznak. Az űrből érkező címszereplőnk ezúttal is egy gyermektelen kansasi pár farmján landol, de a pubertás önfelfedezése korántsem a csillagos-sávos übermenscht hívja életre. Hiába a kiegyensúlyozott családi környezet és a féltő anyai szeretet, ha a magára eszmélő kis Brian a földi pályafutását az Ómen szuperképességekkel felvértezett antikrisztusaként képzeli el.

Imponálóan morbid a Brightburn alapötlete, a tomboló szuperhős-fétis sötét antitézisére pedig egyre égetőbb szükségünk lenne, a kezdeti kaján vigyor mégis gyorsan hervad. Gunnék forgatókönyve végig a legnyilvánvalóbb paneleket követi és a klasszikus történettípusok fúziójával sem tud mit kezdeni. Komolyan vehető dilemmák híján a szülők unalmas sablonkarakterek maradnak, méltó ellenfél nélkül pedig a kiskamasz pszichopata gyilkológép sem túlzottan érdekes. A szuperhősfilmek pimasz revíziója vagy a szórakoztató szalonképtelenség helyett az alkotók rendre az unalmasabb középutat választják, amit a fantáziátlan rendezés is vaskosan kiemel. Az idősebb generációt elsöprő tinédzser-düh csak pillanatokra lobban fel, az élvezetből pusztító horror-szuperhős koncepciójában ennél nyilvánvalóan komolyabb potenciálok rejtőztek. A pislákoló takaréklángon égő Brian biztosan nem pörköli meg a Marvel büszkén lobogó tarka köpenyeit, de hátha éppen ez az uzsonnapénzből készült film lesz az egyik első kis szikra, amiből jótékony tisztítótűz kerekedik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14140