KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Válasz Bajomi Lázár Endrének

Fáber András

Ad 1.: „...a hanyatló nyugati kultúra tarka fényeit ezer játékos színben tudta tükrözni” – értékeli „nagyra” B. L. E. a költőt hivatkozott tanulmányában. Alkalmasint e színek egyike a születési évszám körüli misztifikáció. A „mesét” ugyanis maga Cocteau, valamint tudós szerzők egész sora terjesztette el. Való igaz, mostanában inkább a korábbi dátumot fogadják el hitelesnek.

Ad 2.: Köszönöm a szíves kiegészítést, ámbár – ha jól tudom – az „évfordulós megemlékezések” is úgyszólván újra felfedezésként hatottak. Ezt a célt kívánta szolgálni megglosszázott írásom is. Soha nem pályáztam, s a jövőben sem pályázom „Ki tud többet...!”-jellegű vetélkedők győztesi babérjaira.

Ad 3.: „Ő írta le először a szürrealizmus szót, előbb, mint Apollinaire” (Réz Pál, A rettenetes gyerekek című könyv utószava, 1971). A szó akkoriban „benne volt a levegőben”, többen kimondták és leírták. Egyébként a B. L. E. által idézett forrás sem pontos, hiszen a szót maga Apollinaire egy 1917. márciusi levelében használta először (Nadeau, 1958); a szürrealista szót pedig véletlenül éppen egy Cocteau-balett, az 1917. május 18-án bemutatott Parade műsorfüzetében (Breunig, 1965). Mindez csupán anekdotikus érdekességű adalék, miután a szó ma is érvényes meghatározása jóval későbbről, a szürrealistáktól származik (Breton, 1924).

Miután a Filmvilág nem filológiai közlöny, a vonatkozó dokumentumokkal szívesen áll magánúton B. L. E. rendelkezésére – tisztelettel –

 

Fáber András


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6474