KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Átkozott boszorkák

Hungler Tímea

 

Ha egy filmben adott két démoni szépségű színésznő, nevezetesen Nicole Kidman és Sandra Bullock, a potenciális mozilátogató (különösen, ha az erősebbik nemhez tartozó) a cím alapján hajlamos mindenféle helytelen következtetésre jutni; ilyenkor lép közbe a jószándékú filmkritikus, és óva int: csak semmi metaforika, a cím expressis verbis értendő ám, kísértet járja be a filmvásznat.

Ez esetben a dilettantizmus kísértete. Van itt minden, ami valaha meseszerű műfajban felbukkant, varangyosbékától kezdve varázsitalon át egészen a fekete mágiáig és macskáig. A horror-elemekkel dúsított sem nem mese, sem nem családi mozi leginkább a Ghostbusters alapművel rokonítható, de élesebb szeműek inkább a 70-es évekbeli nagyszabású magyar produkció, a „Mese felnőtteknek” világát érhetik benne tetten.

Amennyiben e kultúrtörténeti kalandozás után/ellenére a néző továbbra is úgy véli, a két baba-jaga megéri a kockázatvállalást, kedvenc példáim a másfél órából talán jobb belátásra téríthetik: a Bullock kedvesét játszó Adrian Quaidnek a narrátor (ez is van a filmben) szerint az egyik szeme kék, a másik zöld (a la David Bowie), mit bárhogy is nézünk, nem látunk; így mikor Kidman fiújáról kiderül, hogy a vámpírok őshazájából, a bulgáriai Erdélyből származik, már meg sem lepődünk, csak sommázzuk a végkövetkeztetést: a szellemes filmek sora egy olyan szellemtelennel gazdagodott, mely szándékai ellenére helyenként még szellemes is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3940