KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bizsergés

Köves Gábor

 

Az ilyen filmeket a tévében adnám. Civilizáltabb országban még nézettsége is lenne az esti műsorsávban. Itt a végeken az ilyen daraboknak valahol a déli harangszó és a háromórás vízállásjelentés közt van a helye, moziban semmi keresnivalója.

Három negyvenes angol nő: a rendőr, a tanár és az orvos. Pasi sehol, csak a vágy, hogy végre történjen már valami. Angol countryside, képeslapkisváros, Lakáskultúra-stílben fényképezett szobabelsők, kellemesen hazug életképek. A tanárnő és egykori tanítványa, a templomi orgonista kalandnak induló románca hivatott borzolni az ötórai teához szokott kedélyeket: tipikus lovászfiú-úrihölgy kapcsolat, társadalmi rangban, korban, minden szempontból nagy a távolság, ez még a bizalmas barátnőknek is sok, képzelhetjük, mit szólna hozzá a város apraja-nagyja. A Bizsergés egy nem túl izgalmas tabut igyekszik a középosztály köreiben játszódó angol vígjátékok modorában finoman feszegetni, de a filmbe nagyjából annyi életszerűség szorult, mint az Ikea-katalógus családi együttlétet demonstráló képsorozatába. A drámai és a vígjátéki felhangok kényszeredett párosítását csak súlyosbítja az a dramaturgiai érzék(etlenség), melytől annyira telik, hogy egy kamionbaleset beiktatásával adjon lökést a már-már folytathatatlan történetnek. Ez legalább akkora ötlet, mint amikor a krimi-író a semmiből ikertestvért kreál a gyanúsítottnak. Andie MacDowell szerepeltetése, és a „mi ilyen szeretetreméltóan bolondos angolok vagyunk itt ezen a távoli szigeten”-hangulat megteremtésére tett kísérletek megidézik a brit filmipar reneszánszáért nagyban felelős Négy esküvő és egy temetés emlékét, de amit látunk, inkább hasonlít egy luxustermék végtelenített tévéreklámjára, mint a valóság akár csak leghalványabb tükörképére. Az angolok filmgyártása virágzik, megengedhet magának néha egy-egy ilyen fiaskót.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2693