KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hulk

Kovács Marcell

 

Bruce Banner, a fiatal nukleáris kutató ahelyett, hogy se szó, se beszéd vicsorgó zöld pankrátorrá változna, majd porrá zúzná, amit csak lehet, sanyarú szerelmi életén és rég elfeledett gyermekkori sérelmeken rágódik búbánatos ábrázattal. Műfajtörténeti a pillanat: a lázasan termelő képregényfeldolgozó iparban a mennyiség végre minőségbe csapott át, megszületett a gondolkodó ember szuperhős-mozija, a képregény-művészfilm.

Nem a derült égből érkezett, a Sebezhetetlen hasonlóan nemes célkitűzéssel egészen messzire jutott. Shyamalan filmje szabad műfajértelmezés volt a képregények emberfeletti hőseinek szürke hétköznapjairól, az aprólékos jellemrajzok és a hiteles konfliktus-ábrázolás igénye ennélfogva kevésbé lepett meg. Hulk viszont védjeggyel ellátott Marvel-figura, akinek rajzolt kalandjai során a látványos rombolást minden epizódra szavatolja a kiadó. Erre épített a mókás tévésorozat is húsz évvel ezelőtt, a grimaszbajnok Lou Ferringo dühöngései jelentették a filmek első számú vonzerejét. Ang Lee alaposan átírt Hulkjában már a családi problémáké a főszerep. Az apák vétkeiért bűnhődő fiúk és lányok a múltjukkal viaskodnak, a vérségi átok a legfőbb ellenségük, és hiába az osztott vászon képregényoldalakat idéző tagolása, a szövegbuborékok után kiáltó beállítások, hosszú és hatástalan bergmani pszichodráma a végeredmény. A sajátos értelmezés azután a szentségtörésig jut, amikor az antik tragédiába illő monológok szünetében végre felbukkan a boxergatyás romboló, és megkergült Pókember módjára szökdécsel, majd olyan tompa szomorúsággal néz, akár egy Shrek-jelmezbe bujtatott Mel Gibson.

A Stan Lee-féle Hulk Dr. Jekyll és a farkasemberré változó Larry Talbot sorstársa, történetének tragikumát a pusztító dühkitörésekkel szembeni kínzó tehetetlensége és az állandó lelkiismeretfurdalás adja. A folytatásban talán majd ebből is láthatunk valamit. Csak nehogy Amos Kollek legyen a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2286