KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Világot látok

Pethő Réka

Please Stand By – amerikai, 2018. Rendezte: Ben Lewin. Írta: Michael Golamco. Kép: Geoffrey Simpson. Zene: Heitor Pereira. Szereplők: Dakota Fanning (Wendy), Toni Colette (Scottie), Alice Eve (Audrey), River Alexander (Sam). Gyártó: Allegiance Theater / 2929 Productions. Forgalmazó: TVGo. Feliratos. 93 perc.

 

Üdvözlendő kezdeményezés, amikor filmesek olyan témát állítanak alkotásuk középpontjába, mint az autizmussal élők lehetőségei a társadalmi beilleszkedésre, ám nem szabad elfelejteni, hogy ilyenkor egyfajta felelősséget is vállalnak. A társadalmi érzékenyítés akkor működik, ha nem szépelgőn, giccsesen, az érzelmekre hatva közelíti meg a kérdést, hanem megőrzi a realitásérzékét. A Világot látok hamis konklúziója, amelyet valahogy úgy foglalhatnánk össze: csak akaraterő és szeretet kérdése, és az autizmussal élők is élhetnek teljes életet, ebből a szempontból kifejezetten káros.

Wendy egy olyan spektrumzavarral küzdőknek fenntartott szűk körű otthonban él, ahova nővére adta be, mikor gyermeket szeretett volna, és már nem tudta ellátni a húgát. Szakember foglalkozik vele, de nem él teljesen elszigetelten: munkája van egy közeli kávézóban, szabadon közlekedhet ki-be. A film hosszú felvezetéssel, oktatóanyag jelleggel mutatja be, milyen nehézségeket is jelent Wendy számára autizmusa a legegyszerűbb helyzetek megoldásában is, miközben elképesztő memóriája révén a rajongott Star Trek-sorozat minden egyes adatára pontosan emlékszik. Amikor egy forgatókönyvíró versenyben kedvence egy új epizódját várják rajongóktól, úgy dönt, benevez, hogy bizonyítsa nővérének, képes az önellátásra. Kalandos útra indul, hogy személyesen juttassa el az egyébként szimbolikus jelentőséggel bíró írásművet a filmstúdióba, amelynek során számtalan ismeretlen helyzettel kell megbirkóznia. Ben Lewin rendező nem fest túl optimista képet a társadalmunkról, Wendy-t mindenki átveri, akivel kapcsolatba kerül, de a leleményes lány végül célba ér. Az elhibázott, cukormázas befejezés azt sejteti, mintha Wendy belső küzdelmeire mégis csak legyintenünk kellene, amivel Lewin visszamenőleg is áthúzza mindazt, amit a filmben elmondott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14592