KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/augusztus
• Fáber András: Alkony neonfényben Davis Cone hiperrealista mozifestményei
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Világunk, Elvis képmása alatt Cannes

• Bikácsy Gergely: Sólymok és csigák Hingsmith filmen
• N. N.: Patricia Hingsmith regényei filmen
• Hirsch Tibor: A 007-es történetei Détente-barométer a moziban
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Hat bagatell
• Székely Gabriella: Gyerekbetegségek gyógyíthatatlan szövődményei Beszélgetés Kardos Ferenccel
• Mészáros Márta: Ázsiai udvarok Útinapló
• Lukács György: Két Lukács György-levél Guido Aristarcóhoz
TELEVÍZÓ
• György Péter: Az ideiglenes parlament A Napzártáról
LÁTTUK MÉG
• Fábián László: A rátóti legényanya
• Báron György: A hal neve: Wanda
• Kovács András Bálint: A hekus
• Szemadám György: Tanmesék a szexről
• Fáber András: A légy
• Koltai Ágnes: Disznó szerencse
• Tamás Amaryllis: Moonwalker
KÖNYV
• Kelecsényi László: Luís Buñuel: Utolsó leheletem
KRÓNIKA
• N. N.: Szőts István szeminárium Esztergomban
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Filmsorozatok
• N. N.: Reklám...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rizsporos intrikák

Schubert Gusztáv

 

Patrice Leconte szellemes rendező, de sohasem nevetséges, amusant és nem ridicule. A népszerű francia filmkomédiák (A fodrásznő férje, Tangó, Bronzbarnák) immár César-díjas mestere (nálunk inkább a Mr. Hire bűnügyi jellemrajzáról ismert) alighanem megállta volna helyét a versailles-i udvar élcfaragói között is. Nyilván nem volna ellenére egy ilyen időutazás, hiszen a Rizsporos intrikákban épp ebbe az elménc korba vezet az útja.

1780-at írunk. Délvidéki nemesifjú igyekszik Versailles-ba, a királyt kell megnyernie nagyszabású tervéhez: a Dombes miazmás mocsarainak lecsapolására készül. Szegényekkel rokonszenvező faragatlan parlagi nemes a kifinomult és léha udvaroncok közt? Robbanásveszélyes elegy. És jó alkalom a forradalmas demagógiára. Leconte ügyesen kerüli el a csapdát, a vidéki jövevény saját fegyvereivel győzi le az udvaroncokat, ha kell léhább a kéjlesőknél, szópárbajban, elmés riposztban pedig egyszerűen verhetetlen. Megállta helyét az udvarban, akár jót is tehet. Csak hát közbeszól egy nagyhatalmú maitresse (a tiszta vidéki nemeskisasszonyért elhagyott rizsporos szeretőt Fanny Ardant játssza a Veszedelmes viszonyokba illő sakkmesteri tudománnyal), a nemesifjúnak egy durva gánccsal kishíjára nyakát szegik a bálteremben. C’ est ridicule. Nevetséges.

Az elmés nemes Ponceludon de Malavoy udvari karrierjének befellegzett. És persze az udvarnak is. De övék a slusszpoén. Röhögve mind a vérpadig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1454