KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/július
• Ardai Zoltán: A földi űrben John Cassavetes
• N. N.: John Cassavetes rendezései
• Mitta Alekszandr: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Lugossy László: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Bihari Mihály: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Jancsó Miklós: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Szilágyi Ákos: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Vicsek Ferenc: Előhívás Beszélgetések az 1956. őszi filmforgatásokról
• Schubert Gusztáv: A tetthely Kie¶lowski filmjeiről
• N. N.: Krzysztof Kie¶lowski
• Báron György: Két novella Az ismeretlen század kedete
• Koltai Ágnes: Kép – Fénykép – Filmkép Paulo Rocháról
• N. N.: Paulo Rocha
• Bíró Yvette: Az irónia az igazi szabadság! Az új elbeszelés
• Bikácsy Gergely: Truffaut-levelek
• Reményi József Tamás: Kisebbségben a film Oberhausen
• Bikácsy Gergely: Nadir pasa köszörűje Isztambul
• Nemeskürty István: A filmre vitt regény Ködös utakon
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Cservonyec
• Kovács András Bálint: Vörös zsaru
• Létay Vera: Piszkos tánc
• Fáber András: A negyedik hatalom
• Székely Gabriella: Minden a Paradicsom bűne
• Lajta Gábor: Cserébe az életért
• Koltai Ágnes: Vérbeli hajsza
• Schubert Gusztáv: A földesúr
• Tamás Amaryllis: Másnap reggel
VIDEÓ
• Sneé Péter: „Alternatív” értetlenkedés
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Miklós, István, Zoltán és a többiek
KRÓNIKA
• Fáber András: Sergio Leone halálára

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Guca!

Vajda Judit

Guca!szerb-osztrák-német, 2006. Rendezte és írta: Dusan Milic. Kép: Petar Popovic. Zene: Marko Glusac és Dejan Pejovic. Szereplők: Mladen Nelevic (Satchmo), Marko Marković (Romeo), Aleksandra Manasijevic (Julijana), Nenad Okanovic (Grasak). Gyártó: Pallas / Dakar / Film Deluxe International / Josef Aichholzer Filmproduktion / Art Fest. Forgalmazó: Anjou. Feliratos. 94 perc.

 

Dusan Milic második nagyjátékfilmjében a Kusturica műveinek zajos hátterét és egyedi atmoszféráját szolgáltató szerb rezesbandák (Goran Bregovic Band, Boban Markovic Orkestar) muzsikája főhőssé lép elő. A férfi főszerepet például egyenesen Boban fia, Marko játssza benne, a cselekmény pedig egy, a valóságban is létező trombitafesztivál, a dél-szerbiai Gucha nevű kisvárosban évente megrendezésre kerülő verseny körül forog: itt akarja lefőzni egymást a két rivális banda, „Satchmo” zenekara és Sandokan Tigrisei. Milic azonban sajnos nem elégszik meg ennyivel, és Rómeó és Júlia-történetet erőltet filmjébe a Tigrisek közt trombitáló roma Romeóval és a szerb Satchmo szőke lányával, Julianával.

Habár a Gucha! dramaturgiája a Shakespeare-drámán kívül elég erőteljesen támaszkodik a Macska-jajra is (ugyanúgy van benne kövér énekesnő, tolószékes figura, szerelmes szaladgálás a mezőn, bujkálás a fák törzse mögött, de megkapjuk még egyszer a hasmenést és a fekáliában fürdetést is stb.), a sztori mégsem az erőssége. A rendező-forgatókönyvíró Milicnek sajnos nem olyan jó a ritmusérzéke, mint zenészeinek (akik viszont nem olyan jók színésznek, mint trombitásnak): a jelenetek olyan rosszul felépítettek, rosszul szervezettek, hogy kifejezetten kínosan telnek a trombitaszólótól trombitaszólóig tartó részek. Az alkotónak ezenkívül vélhetően az ízlésével sincs minden rendben, ordas közhelyek csúsznak ki hősei száján („Mily édesnek tűnik a szerelem és mily keserű, ha megkóstoljuk!”). Dusan Milic rutintalansága ott is tetten érhető, hogy filmjében több mindent inkább elmondanak, a narrációban mesélnek el ahelyett, hogy megmutatnák, a vásznon történne meg (például amikor Romeót kiteszik zenekarából).

Amilyen kaotikusan, összefüggéstelenül kezdődik a Gucha!, később olyan unalmasan egyenletessé válik: az egyes pillanatok nincsenek kitartva, nincsenek nagy meglepetések (pedig lehetnének), drámai hatásszünetek, még a verseny kimeneteléről szóló csúcsjelenetet is csak lezavarják, hogy jöhessen az újabb remek zenei párbaj – és ezzel legalább jól járunk, ami a film egészéről sajnos nem mondható el.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9420