KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/július
• Ardai Zoltán: A földi űrben John Cassavetes
• N. N.: John Cassavetes rendezései
• Mitta Alekszandr: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Lugossy László: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Bihari Mihály: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Jancsó Miklós: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Szilágyi Ákos: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Vicsek Ferenc: Előhívás Beszélgetések az 1956. őszi filmforgatásokról
• Schubert Gusztáv: A tetthely Kie¶lowski filmjeiről
• N. N.: Krzysztof Kie¶lowski
• Báron György: Két novella Az ismeretlen század kedete
• Koltai Ágnes: Kép – Fénykép – Filmkép Paulo Rocháról
• N. N.: Paulo Rocha
• Bíró Yvette: Az irónia az igazi szabadság! Az új elbeszelés
• Bikácsy Gergely: Truffaut-levelek
• Reményi József Tamás: Kisebbségben a film Oberhausen
• Bikácsy Gergely: Nadir pasa köszörűje Isztambul
• Nemeskürty István: A filmre vitt regény Ködös utakon
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Cservonyec
• Kovács András Bálint: Vörös zsaru
• Létay Vera: Piszkos tánc
• Fáber András: A negyedik hatalom
• Székely Gabriella: Minden a Paradicsom bűne
• Lajta Gábor: Cserébe az életért
• Koltai Ágnes: Vérbeli hajsza
• Schubert Gusztáv: A földesúr
• Tamás Amaryllis: Másnap reggel
VIDEÓ
• Sneé Péter: „Alternatív” értetlenkedés
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Miklós, István, Zoltán és a többiek
KRÓNIKA
• Fáber András: Sergio Leone halálára

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisvárosi fojtogató

Simándi Júlia

Claude Chabrol, aki A szép Serge-zsel, az Unokafivérekkel a francia új hullám egyik szülőatyja volt, már vagy két évtizede változó fajsúlyú bűnügyi történetek interpretálásával kísérletezik. A hitchcocki vonalat folytatja: rejtett érzelmek, lappangó feszültségek, baljós hangulatok, titkos félelmek légkörében különös emberek hajtják végre sötét tetteiket. Simenon írása, amely e film alapjául szolgált, eleve lemond a külsőséges, látványos, harsány izgalmakról a lélektani indítékok vizsgálata, az elfojtott indulatok lassú fölhalmozódásának s egy paranoiás folyamat aprólékos bemutatása javára. Az időből kiszakított, jellegzetesen francia, kisvárosi miliő képi megjelenítése cizellált keretbe foglalja a rettegett fojtogató történetét. S ez a keret olyan tökéletes, hogy magának követeli a néző teljes figyelmét, amelyet a tempótlan cselekmény amúgy sem köt le.

Rendkívüli finomsággal és pontossággal mutatja be Chabrol azt a kisszerű, állóvíz-mozdulatlanságú, álmosítóan egyhangú világot, amelyben hősei – a beteg feleségét ápoló kalaposmester és a sokgyermekes kis örmény szabó – vegetálnak. (Michel Serrault és Charles Aznavour alakítása elsőrangú.) A mindennapos kártyaparti és biliárd a kávéházban, a macskaköves, szűk utca mindig változatlan arculata, az ódon üzlethelyiségek fülledt levegője, a folyton szemerkélő eső mesterien létrehozott világ, amely szinte sóvárogva várja, hogy történjék már valami, akármi, akár valami szörnyűség. És színre lép a titokzatos fojtogató... Végül persze mindent megtudunk, sokszor már akkor, még mielőtt igazán kíváncsiak lennénk rá. Az egyetlen titok, ami megfejtetlen marad: a kalapos és a szabó különös kapcsolata; beteljesületlen ígérete a filmnek, amely végeredményben magán hordozza a magas szintű mesterségbeli tudás – s ezen a színészi játék és az operatőri munka is értendő – valamennyi jegyét, mégis unalmas és érdektelen. A legzseniálisabb festményt is csak kevesen képesek órák hosszat élvezettel nézegetni, hát még ha nem is maga a kép az, ami bámulatra méltó, csupán a keret...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6494