KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/július
• Ardai Zoltán: A földi űrben John Cassavetes
• N. N.: John Cassavetes rendezései
• Mitta Alekszandr: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Lugossy László: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Bihari Mihály: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Jancsó Miklós: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Szilágyi Ákos: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Vicsek Ferenc: Előhívás Beszélgetések az 1956. őszi filmforgatásokról
• Schubert Gusztáv: A tetthely Kie¶lowski filmjeiről
• N. N.: Krzysztof Kie¶lowski
• Báron György: Két novella Az ismeretlen század kedete
• Koltai Ágnes: Kép – Fénykép – Filmkép Paulo Rocháról
• N. N.: Paulo Rocha
• Bíró Yvette: Az irónia az igazi szabadság! Az új elbeszelés
• Bikácsy Gergely: Truffaut-levelek
• Reményi József Tamás: Kisebbségben a film Oberhausen
• Bikácsy Gergely: Nadir pasa köszörűje Isztambul
• Nemeskürty István: A filmre vitt regény Ködös utakon
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Cservonyec
• Kovács András Bálint: Vörös zsaru
• Létay Vera: Piszkos tánc
• Fáber András: A negyedik hatalom
• Székely Gabriella: Minden a Paradicsom bűne
• Lajta Gábor: Cserébe az életért
• Koltai Ágnes: Vérbeli hajsza
• Schubert Gusztáv: A földesúr
• Tamás Amaryllis: Másnap reggel
VIDEÓ
• Sneé Péter: „Alternatív” értetlenkedés
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Miklós, István, Zoltán és a többiek
KRÓNIKA
• Fáber András: Sergio Leone halálára

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fuss, fiú!

Forgács Nóra Kinga

Lauf Junge lauf német-francia-lengyel, 2013. Rendezte: Pepe Danquart. Írta: Uri Orlev művéből Heinrich Hadding. Kép: Daniel Gottschalk. Zene: Stéphane Moucha. Szereplők: Kamil Tkacz (Srulik), Rainer Bock (Tiszt), Jeanette Hain (Hermanné), Itay Tiran (Mosche). Gyártó: Bittersuess Pictures / Quintefilm / BA Produktion. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos. 112 perc.

 

Pepe Danquart 1994-ben Oscar-díjat kapott a Schwarzfahrer című rövidfilmjéért. A film groteszk allegóriát állított fel, melyben az idős, idegengyűlölő néni villamosjegyét megette a fiatal, fekete utas, a jegyellenőr pedig a nénit szállította le. A másik iránti tisztelettel és annak hiányával, az előítéletekkel, generációk konfliktusaival, az európai léttel foglalkozott a kisfilm, pár évvel a német újraegyesítés után – ki és hogyan utazhat tovább azon a bizonyos villamoson, élhet-e bárki abban az illúzióban, hogy egyedül is sikerülhet, feladhatja-e bárki a lázadáshoz való jogát?

Pepe Danquart televíziós és dokumentumfilmes munkássága után most a lengyel származású izraeli író, bergen-belseni túlélő, Uri Orlev igaz történeten alapuló, Fuss, fiú, fuss című, magyarul kiadatlan ifjúsági regényéből készített adaptációt, amelyben a nyolc éves Srulik megszökik a varsói gettóból, és álnéven, keresztény háborús árváként faluról falura haladva vállal kosztért munkát, és rejtőzködik a német megszállás alatt álló Lengyelországban. Ha a Schwarzfahrer rendezőjét keressük, úgy tűnhet, hogy elveszett a klasszikus elbeszélésben, „csak” korrektül kivitelezett filmet forgatott. De Danquart két fontos vonással sajáttá hangolta a holokausztdrámát. Az egyik a Schwarzfahrerben is felvetett témák továbbgondolása: a Fuss, fiú! a legnagyobb és leginkább közös európai traumával foglalkozva vizsgálja újra az emberi méltóságnak, az egymásra utaltságnak, (és a kisfilmnél sokkal világosabban) az egymásért vállalt felelősségnek, a cselekvés határainak a kérdését. A másik a történelmi anyag tudatos összekötése a jelenlévő jövővel: a kisfiú kalandjainak összeöltése a felnőtt férfi, a túlélő hétköznapjaival szintén a felelősségre, a valóságunkat alkotó következményekre helyezi a hangsúlyt. Emberként kell helytállni, hogy a világ embernek való hely legyen, megalkudni kevesebbel nem szabad. Az emberség kudarcát látni, ez a trauma. Ezzel birkózunk folyamatosan, a villamosokon, a háborúkban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11895