KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/július
• Ardai Zoltán: A földi űrben John Cassavetes
• N. N.: John Cassavetes rendezései
• Mitta Alekszandr: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Lugossy László: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Bihari Mihály: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Jancsó Miklós: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Szilágyi Ákos: Az állami testvériség után Moszkvai eszmecsere
• Vicsek Ferenc: Előhívás Beszélgetések az 1956. őszi filmforgatásokról
• Schubert Gusztáv: A tetthely Kie¶lowski filmjeiről
• N. N.: Krzysztof Kie¶lowski
• Báron György: Két novella Az ismeretlen század kedete
• Koltai Ágnes: Kép – Fénykép – Filmkép Paulo Rocháról
• N. N.: Paulo Rocha
• Bíró Yvette: Az irónia az igazi szabadság! Az új elbeszelés
• Bikácsy Gergely: Truffaut-levelek
• Reményi József Tamás: Kisebbségben a film Oberhausen
• Bikácsy Gergely: Nadir pasa köszörűje Isztambul
• Nemeskürty István: A filmre vitt regény Ködös utakon
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Cservonyec
• Kovács András Bálint: Vörös zsaru
• Létay Vera: Piszkos tánc
• Fáber András: A negyedik hatalom
• Székely Gabriella: Minden a Paradicsom bűne
• Lajta Gábor: Cserébe az életért
• Koltai Ágnes: Vérbeli hajsza
• Schubert Gusztáv: A földesúr
• Tamás Amaryllis: Másnap reggel
VIDEÓ
• Sneé Péter: „Alternatív” értetlenkedés
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: Miklós, István, Zoltán és a többiek
KRÓNIKA
• Fáber András: Sergio Leone halálára

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vörös Hadsereg Frakció

Pápai Zsolt

Wer wenn nicht wir – német, 2011. Rendezte és írta: Andreas Veiel. Kép: Judith Kaufmann. Zene: Annette Focks. Szereplők: August Diehl (Vesper), Lena Lauzemis (Ensslin), Alexander Fehling (Baader), Imogen Kogge (Rose). Gyártó: Zero One Film / ARD Degeto Film / SWR. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 124 perc.

Érdekes kísérletnek tűnik egy filmben a hatvanas évek forrólázas nyugati demokráciáinak világát úgy ábrázolni, hogy az alkotók nem a moziközönséget inkább vonzó társadalmi kataklizmák kifejtett bemutatására koncentrálnak, hanem egy, az eseményekben csak közvetlenül érintett, mégis a sorsával a maga generációjának helyzetét modellező személy életútját kísérik végig. Bernward Vesper a hatvanas évek nyugatnémet újbalos mozgalmának szürke eminenciása volt, aki nem igazán aktivizmusával tett szert ismertségre, hanem azzal, hogy ő volt a férje a később, a hetvenes évek terrorista akcióiban Andreas Baader mellett főszerepet játszó Gudrun Ensslinnek. Andreas Veiel rendező Vespert helyezte filmje középpontjába, illetve az ő és Ensslin viharos kapcsolatát elemezte, és mindeközben igyekezett rávilágítani a korszak ellentmondásosságára, továbbá megjeleníteni a hatvanas években eszmélő német fiatalokat kínzó dilemmákat. Veielt az érdekli, hogy miként szembesül ez a generáció az apák bűneivel, és milyen eszközökkel próbálja megadni a válaszait a felmerülő kérdésekre. A nácik kiszolgálói és a világháború utáni gazdasági csoda kimunkálói lényegében ugyanazon személyek voltak, és ez a felismerés teszi érthetővé az újbaloldaliaknak a fennálló rendszerrel szembeni kombattáns magatartását.

Mindazonáltal a film – a magyar címmel ellentétben – nem a RAF-ról szól, inkább felvillant néhány okot, amely a megszületéséhez vezetett, vezethetett. A történelmi–politikai hátteret mértékkel adagolt, archív híradófelvételek vázolják fel, és a rendező a vizuális szerkesztés terén végig visszafogottnak mutatkozik. A célja láthatóan az, hogy egy bombasztikus témáról a legkevésbé sem bombasztikus módon beszéljen, és filmje végeredményben oly mértékben trendkerülő, hogy emiatt kicsit ódivatúnak tetszik. Szimpatikus munka, de nem ér fel Von Trotta szegről-végről rokon témájú Ólomidőjéig vagy Schlöndorff Katharina Blumjáig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10975