KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/június
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Stílus kerestetik Kiküldött munkatársunk beszámolója

• N. N.: „Hagyd beszélni a Kutruczot!” Részletek Ember Judit 1985-ös dokumentumfilmjéből
• Máriássy Judit: Mitől hal meg a filmrendező? Befejezetlenül maradt visszaemlékezés Máriássy Félixre
• Zalán Vince: A kamerás ember Beszélgetés Koltai Lajossal
• Kovács András Bálint: A Törvény csele Jim Jarmuschról
• György Péter: Az új Éden és Pokol Ó-Hollywood
• N. N.: Életünk legszebb évei
• Vasadi Péter: Mr. Thorn, az Antikrisztus Az Ómen-trilógia ürügyén
• Ágh Attila: A fény messze van Véletlen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Élők és holtak városa Kairó
• Bikácsy Gergely: García Márquez magyar szavai Huelva
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
• Broczky Beáta: ...evilágból...
• Ében Viktor: Az utolsó jelenet
• Székely Gabriella: Rémült rohanás
• Fáber András: Godzilla Mechagodzilla ellen
• Koltai Ágnes: Miért?
• Ardai Zoltán: Tiszt, rózsával
• Bikácsy Gergely: A kém, aki szeretett engem
• Tamás Amaryllis: Figyelem
• Zalán Vince: Egyik viseli a másik terhét
• Schubert Gusztáv: K2 – Film a prostituáltakról (Az éjszakai lányok)
KRÓNIKA
• N. N.: Tarkovszkij-kollokvium
• N. N.: Osztrák filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Első látásra

Turcsányi Sándor

 

Bukolika-alsón járunk a távoli Amerikaországban. Itt éli napjait a derék Val Kilmer (vö.: Val Bottyán), masszőr egy rekreációs centrum áruházában, de a keze arany (hogy a szívéről már ne is szóljunk, noha azzal csak ritkábban masszíroz). Sajna vak, mint a denevér, de már beletörődött, nézi a hokit a tévén (ha süket is lenne, nyilván a cseh adón nézné, hokiközvetítésben ők a királyok).

Feltörekvő, a piacgazdaság kihívásaival bátran lepaktáló építésznő, az Oscar-díjas Mira Sorvino érkezik kúrára. (Nem tudom, kifigyelték-e, vannak teljesen jelentéktelen művésznők, akik egyszer, úgyszólván véletlenül, valami supporting kategóriában, és azóta nem jön le róluk. A másik ilyen az Oscar-díjas Marina Tomei, ő konkrétan a Vinny, az 1ügyű című remekben domborított, kicsit a saját sikeremnek is tekintem, pont e hasábokon ünnepelhettem, de hiszen.)

Visszafogottan ábrázolt masszírozás után Mira úgy dönt, orvoshoz viszi Valt. Hosszas vívódás után Val úgy dönt, vállalja a műtétet, mert az is lehet, hogy csalódni fog. Nos, ennél a résznél már a legamatőrebb mozinéző is tudja, hogy színigaz történettel ül szemben. A végén azért ki is írják neki, natürlich a szereplők további sorsának címszavanként összerakott vázlatával. Anélkül, hogy a bonyodalomba belemennénk, elárulhatom, elég jó lesz nekik.

Ezzel együtt szomorúan kell megállapítanom, e kis gyöngyszem a közeli Magyarországon nem fogja elérni a kívánt hatást. Ugyanis az alkotók a vak ember történetébe egy célratörő vattacukor reklámot csomagoltak. Ám ha a távoli Amerikában árulnak is a mozikban efféle csemegét, addig a közeli Duna Plazából nincs az a makacs néző, aki kirobogjon a távoli gyáli piacra azért a ragacsos finomságért. Különben is, április 4-én minden évben árat emelnek a vattacukor-árusok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4469