KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/június
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Stílus kerestetik Kiküldött munkatársunk beszámolója

• N. N.: „Hagyd beszélni a Kutruczot!” Részletek Ember Judit 1985-ös dokumentumfilmjéből
• Máriássy Judit: Mitől hal meg a filmrendező? Befejezetlenül maradt visszaemlékezés Máriássy Félixre
• Zalán Vince: A kamerás ember Beszélgetés Koltai Lajossal
• Kovács András Bálint: A Törvény csele Jim Jarmuschról
• György Péter: Az új Éden és Pokol Ó-Hollywood
• N. N.: Életünk legszebb évei
• Vasadi Péter: Mr. Thorn, az Antikrisztus Az Ómen-trilógia ürügyén
• Ágh Attila: A fény messze van Véletlen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Élők és holtak városa Kairó
• Bikácsy Gergely: García Márquez magyar szavai Huelva
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
• Broczky Beáta: ...evilágból...
• Ében Viktor: Az utolsó jelenet
• Székely Gabriella: Rémült rohanás
• Fáber András: Godzilla Mechagodzilla ellen
• Koltai Ágnes: Miért?
• Ardai Zoltán: Tiszt, rózsával
• Bikácsy Gergely: A kém, aki szeretett engem
• Tamás Amaryllis: Figyelem
• Zalán Vince: Egyik viseli a másik terhét
• Schubert Gusztáv: K2 – Film a prostituáltakról (Az éjszakai lányok)
KRÓNIKA
• N. N.: Tarkovszkij-kollokvium
• N. N.: Osztrák filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hilary és Jackie

Köves Gábor

 

A film a Du Pré nővérek igaz története. A középosztálybeli anyai jóakarat és szülői ambíció Jackie-t a csellóval, Hilary-t a fuvolával házasítja össze már kislány korukban. Miközben a londoni utcákat kötelezően mossa az eső, a lányok sorra nyerik a zenei díjakat. Hol Hilary, hol Jackie, hol pedig mindketten. Aztán véget ér a gyermekkor, és egy reggelen a két angol lány útjai elválnak. A tehetségben nővérét felülmúló Jackie világhódító útra indul, Hilary pedig hazafelé, a londoni ködbe. Életük következő fontos állomása a párválasztás: Hilary a fuvolát hús-vér férjre, családra, vidéki otthonra cseréli, Jackie-t fogva tartja a világhírt hozó, de a társas kapcsolatra alkalmatlan cselló. Jackie a szó szoros értelmében megpróbálja elhagyni az életén uralkodó hangszert, de nem képes rá. Férjét sem tudná hangszere nélkül magához kötni. A Hilary és Jackie nem mentes a Henry JamesJames Ivory filmek mértéktartó maradiságától és az életrajzi filmek képeskönyvszerűségétől. Ami megmenti a „híres emberek–zaklatott életek” jellegű mozik (lásd Vigo) személytelenségétől, az a testvérpárt alakító Rachel Griffiths (Hilary) és Emily Watson (Jackie) játéka. Watson kapta a látványosabb, tragikus szerepet, de a közös jelenetekben Griffiths-re kell figyelni. (Griffiths-t mint mellékszereplőt, Watsont mint főszereplőt jelölték idén Oscarra.) A film utolsó perceiben egy vendégektől hemzsegő nagypolgári villa félreeső, elsötétített szobájába érkezik meg Hilary. Karjaiba zárja, csendes szavakkal csitítgatja haldokló nővérét. Tekintete olyan szeretetről árulkodik, amit semmiféle irigység, rivalizálás, még saját férje egyszeri „kölcsönadása” sem kezdhetett ki. Griffiths tekintetéből kiérezhetjük a testvéri szeretet lényegét, amit szavakkal bajos lenne megfogalmazni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2843