KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1989/május

• Kovács István: Shakespeare-i kamera A hetvenes évek lengyel történelmi filmjeről
• Gazdag Gyula: Félek Ewald Schormról
• Tamás Gáspár Miklós: Bukarest, 1942 Bevezető egy filmsorozathoz
• Székely Gabriella: Megbűnhődtük-e már a jövőt? Kerekasztal-beszélgetés a történelmi dokumentumfilmekről
• Schlett István: És mégis – a szociáldemokrácia? Komor ég alatt
• Mohay Tamás: A „gyűjtő” Balladák filmje
• Horgas Béla: Ki húzza a rövidebbet? Lenullázott légió
• Reményi József Tamás: A szánalom horrorja Mielőtt befejezi röptét a denevér
• György Péter: Német hétköznapok A bádogdob
• Fáber András: Lényünk gólem-arca Mai gondolatok egy régi filmről
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: A bűn szépsége
• Bikácsy Gergely: Angyalpor
• Schubert Gusztáv: Az eastwicki boszorkányok
• Nagy Zsolt: Az embervadász
• Nóvé Béla: Törvényszéki héják
• Szemadám György: Barabás
• Zsenits Györgyi: Vili, a veréb
• Marton László Távolodó: A fehér sárkány
POSTA
• Fenyvesi Róbert: Diszkrét észrevétel
• N. N.: Válasz

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

Atomcsapat Power Rangers

Hungler Tímea

A Földet – hála az amerikai filmgyártás termékeny fantáziájának – újabb végveszély fenyegeti.

A felettébb előnytelen megjelenésű elvetemült Ooz ugyanis a gyanútlan építőmunkások segédletével kiszabadult tojásából, ahová több ezer évvel ezelőtt zárta be a nem kevésbé megnyerő külsejű, de annál jobb szívvel megáldott Zordon.

Ooz egyedülálló képessége, hogy málnaszínű testváladékaiból futószalagon tudja gyártani a Gonosz különféle allegorikus megjelenési formáit. A vezetésével bolygónk elpusztítására törő hadsereg válogatott díszes társaság. Van itt kérem minden: csápos mangalica, emberarcú varjú, ormányos kőhumanoid, megelevenedett ősküllőcsont, zombie-vá tett szülő. Varjakból mindjárt egész csapat.

Nyugtalanságra azonban semmi ok! Az Atomcsapat felmentőserege, a hat álomtinédzser kung-fuzik, ejtőernyőzik, görkorcsolyázik, ha kell, (varjú-)embert is öl. Zordon ősi ereje velük van.

„Mindannyiunk lelke mélyén egy állat lakik” – hangzik a végső leszámoláshoz készülődő tinédzsereknek szánt hadi tanács az opusz vége felé. Ezzel a kijelentéssel akár egyet is érthetünk. A film után már a miénkben is.